A Futaki úti katolikus temető katonatemető részében tegnap délután összegyűltek azok, aki az 1944/45-ben ártatlanul kivégzettekre emlékeztek. A Himnusz eléneklése után felvezető beszédet Csorba Béla, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke mondott. Ebben egyebek között kitért arra, hogy az idén harmincharmadik alkalommal emlékeztünk meg ezen a helyen az 1944/1945-ös újvidéki magyar- és német ártatlan áldozatairól.
– A katonatemetők állami gondozását az első világháború utáni békeszerződések – hiszen a halott katona soha nem ellenség – kölcsönösen garantálták. Hogy a múltat végképp eltörölni akaró kommunizmus mit hozott magával, azt abból is látjuk, hogy a magyar katonai parcella szinte nyomtalanul eltűnt. Talán a csontjaikat még nem szedték fel, mint ahogyan azt megtették az OZNA 1944/45-ös újvidéki áldozatainak többségével, s mint tudjuk, az eltüntetéseknek a hatvanas-hetvenes évek út- és gyárépítései különösen kedveztek több más vajdasági településen is – emlékeztetett Csorba.
Szerinte a világháborút követően is túl kevés volt a politikai józanság és bölcsesség Európában ahhoz, hogy legalább részben meg lehessen előzni emberek, népek és népcsoportok kitelepítésének, koldusbotra juttatásának és kiirtásának újabb menetét.
Koszorúz a VMSZ Újvidéki Városi Szervezetének vezetősége (Fotó: Ótos András felvétele)
– Pedig voltak, akik tisztán láttak, és figyelmeztettek az új veszélyre, köztük George Orwell író és a BBC kommentátora, akinek antifasiszta elkötelezettségéhez nem fért semmilyen kétség. 1945-ben erre figyelmeztette Európa demokratikusabb, nyugati felét. Közép- és Kelet-Európában a kommunista totalitarizmus erői szabad kezet kaptak, és, ahogy az lenni szokott társadalmi-politikai rendszerváltások és zavarok idején, támogatásra találtak a vér- és a zsákmány szagára mindenkor érzékeny csőcselékben. Náci előjellel hasonló már történt az 1942-es hideg napok idején is, azzal a nem lényegtelen különbséggel, hogy az akkori tettesek elnyerték büntetésüket, többnyire még a Horty-rendszer idején. Az OZNA által irányított megtorlások újvidéki magyar áldozatainak számát Mészáros Sándor történész a kilencvenes években körülbelül ezerötszázra becsülte. További fontos adatokat találhatunk Matuska Márton Az elhallgatott razzia című, hét évvel ezelőtt megjelent monográfiájában A két ország közötti jó viszony eredményeként, melynek alapja a geopolitikai egymásrautaltság, nagyon sok pozitív dolog, a kölcsönös kiengesztelődést elősegítő gesztus történt, a történészek kutatásai azonban megtorpantak, kútba ejtették a Makovecz Imre által tervezett emlékmű ügyét is. A másik emlékmű, amely, mint tudjuk, üzenetében sokkal óvatosabb, folyamatos packázásoknak és politikai haszonlesők által szervezett botrányoknak vált a céltáblájává. Mintha csak valaki új éltre akarná kelteni – Orwell szavaival élve – azt a „szadista hajlamú kisebbséget, amelynek lételeme, hogy mindenütt meglelje a maga 'atrocitásait”, és amely „feltűnő érdekeltséget mutat a háborús bűnösök és kollaboránsok ellen folytatott emberhajszában” – fogalmazott Csorba Béla.
Szerinte ezt az ideológiai veszélyt, amely nem más, mint a kommunista totalitarizmus radikális baloldali változatának helyi megnyilvánulása, nem lehet figyelmen kívül hagyni, annál is inkább, mert az ukrajnai háború elhúzódása új veszélyeket rejt magában számunkra is, mindennél fontosabb tehát a méltányos, kölcsönös érdekeken alapuló szerb–magyar együttműködés, az élet minden területén, így a délvidéki magyar nemzetpolitikában is.
(Fotó: Ótos András felvétele)
A megemlékezésen Szmieskó Zoltán, a Magyar Egység Párt elnöke felszólalásában 20-25 ezer ártatlan, délvidéki magyar áldozatról tett említést. Úgy véli, hogy november elsejét, mindenszentek napját a délvidéki magyarság akár Mártírok napjaként is említhetné. – Ma azokra emlékezünk, akik bíztak ártatlanságukban, és a világháború vége előtt nem vonultak el szülőhazájukból, hanem bevárták a felszabadító seregeket. Ártatlanságuk sajnos nem adott kellő védelmet számukra. A hóhérok nem válogattak, gyakran egész családokat lemészároltak. Egyes tömeggyilkosokról utcákat, tereket és iskolákat neveztek el, egyiküket se vonták soha felelősségre – emlékeztetett a pártelnök.
Vicsek Annamária, a VMSZ Újvidéki Városi Szervezetének az elnöke és a VMSZ tanácselnöke nagyon fontosnak tartotta azt, hogy tegnap, a temetőben beszéljen arról a szoborról, amelyért pártja már több éve kiáll, és amelynek felavatását ott, a katonatemetőben már több ízben is bejelentették. – Többször elhangzott már, hogy jövőre az új szobornál fogunk koszorúzni. Sajnos az idén sem koszorúzhatunk a kiszemelt helyen, mert támadások és mocskolódások érnek bennünket és a városvezetést. Méltatlanul politizálják és mocskolják az ártatlan áldozatok emlékét. Ezt nem engedhetjük meg, biztosítom az itt emlékezőket és azokat, akik majd meghallják ezt az üzenetet, hogy nem fogjuk feladni! A szobor állni fog azon a helyen, ahol előreláttuk! Mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy az ártatlanul kivégzettek megkapják végtiszteletüket. Ez mindkét irányban borzasztóan fontos, ahogy a mi vezetőink főt hajtanak az 1942-ben lemészárolt szerbek előtt, elismerik azok gyászát, ugyanúgy megkívánjuk, a mi áldozatainknak is kijár az, hogy el legyenek ismerve – ígérte Vicsek Annamária.
(Fotó: Ótos András felvétele)
A VMSZ 2016-ban kezdeményezte a szoborállítást az ártatlan áldozatok emlékére a limáni 1300 káplár utca végében, a városi képviselő-testület néhány éve elfogadta ezt a kezdeményezést. A szoborállítás költségét megjelölték a városi költségvetésben. Az elmúlt időszakban a szerb ellenzék részéről indokolatlan támadások érik a kezdeményezést. – Azt állítják, hogy fasisztáknak és háborús bűnösöknek akarunk emlékművet állítani. Ez nem igaz, nevek nem lesznek a szobron, erről kezdettől fogva nincs szó. Három nyelven, magyarul, németül és szerbül lesz a felirat, hogy: minden ártatlan áldozat emlékére. Végigjártuk az összes, a köztéri szoborállítást övező törvényes lehetőséget és kötelezettséget, megkaptuk a jóváhagyásokat, a politikai jóakarat megvan, ehhez tartozik az is, hogy egy évtizeddel ezelőtt Áder János és Tomislav Nikolić akkori elnökök kölcsönösen főt hajtottak az ártatlan áldozatok előtt. A magyar–szerb megbékélésnek ez egy nagyon fontos eleme volt, ennek a folyamatnak kellene most folytatódnia – emlékeztetett a tényállásra Vicsek Annamária.
Az ártatlan áldozatokért tegnap Halász Dániel maradéki református lelkipásztor és Zsellér Attila újvidéki belvárosi plébános mondott beszédet és imát.
A katonatemetőben lévő Turulmadár-emlékmű lábánál a kegyelet virágait elhelyezte dr. Csige Gábor, a Szabadkai Főkonzulátus vezetőkonzulja, a Szmieskó Zoltán, Vicsek Annamária és a VMSZ városi és tartományi tisztségviselői, köztük Ökrész Rozália parlamenti képviselő, Csorba Béla pedig a VMDP nevében koszorúzott.
