Megváltozott-e a mai kor emberének művészet iránti értékrendszere az új médiumok megjelenésével? Vajon a művészeti alkotások, amelyek évszázadokon át időtlenségükkel bizonyították értéküket, lecserélhetőek-e olyan kifejezésekre, amelyek a virtuális valóságban léteznek, vagy azt vetítik elő? – teszi fel a kérdéseket a Világszemléletünk két arca című kiállítás.
A tárlatot hétfőn nyitották meg a Mihajlo Pupin sugárút 9. szám alatti (SULUV) Galériában, a Vajdasági Képzőművészek Egyesületeinek Szövetsége és a székvárosi Európa Kollégium együttműködési programjának keretében. A kiállítás szervezője az Európa Alaptvány, anyagilag pedig a városi kulturális bizottság támogatta. A tárlatot Darjuš Samii, a Vajdasági Múzeum vezető kurátora nyitotta meg, majd Aleksandra Horvat, fuvolaművész előadta Ljubomir Nikolić Arche2 című kortárs szerzeményét.
Alkosd meg a saját meséd, a mágneses képek mozgatásával! (Fotó: Stefan Daniel Plačkov felvétele)
A tárlat szerzője Dávid Csilla, napilapunk fotóriportere, akinek meggyőződése, hogy a fényképezés aranykora hamarosan leáldozik, és csak emlékként marad meg a történelem számára. Munkája során az analógia szemtanújaként figyeli, ahogy a régi eszközök eltűnnek és átalakulnak.
– A mai világ szerencséje és átka egyszerre, hogy újabbnál újabb technológiákkal vagyunk körülvéve. Nekünk, régi fotósoknak, akik még emlékszünk az analóg fényképezőgépekre, át kell térnünk egy olyan, különleges fényképezésmódra, ahol egy gombnyomás, és eltűnhet a kép. Nem marad meg a film, ez nem egy tartós érték, csak egy pillanatnyi állapot, amely fellobban és eltűnik. Ez már egy teljesen más világ. Ezért hívtam segítségül a lányomat, Andreát. Ő már nem emlékszik a régi világra, hanem beleszületett egy olyan környezetbe, ahol alapvető követelmény az új technológiák ismerete – magyarázta a fotóművész.
A kiállítás társszerzője tehát Dávid Csilla lánya, Németh Andrea, az újvidéki Művészeti Akadémia másodéves hallgatója. A tárlat Építészet című része az időben alkot párhuzamokat. Felelevenednek a múlt pillanatai, végigkalauzolnak bennünket a jelenen, míg végül eljutunk a jövőig, majd egy pillanatban talán visszakanyarodunk a múltba. Mindezt az archív képekre és dokumentális fotókra készült grafikai manipulációk teszik lehetővé.
Jövőképek, archív fotókon (Stefan Daniel Plačkov felvétele)
– Anyukámnak volt néhány fotója Újvidékről, ezek inspiráltak arra, hogy jövőbeli illusztrációkat készítsek a városról. Ezeken a képeken az látható, hogy én hogyan képzelem el a jövőt. A fotókra jövőbeli falakat, szökőkutakat és járműveket szerkesztettem. Játszottam a színekkel is. Az egyik legérdekesebb kép egy régi fotóval készült, amely a Magyar Szó archívumából származik. Ez bemutatja azt a pillanatot a múltunkból, amikor még a Szentháromság-szobor állt a központban. Erre alkottam egy nagy gépezetet, amely láncokkal a levegőben tartja ezt a szobrot. Itt meg kell határozni, hogy a szobor épp emelkedik-e, vagy visszakerül a helyére – mesélte Andrea, majd hozzátette: – A jövőképeken kívül általam készült logókat és plakátokat válogattunk össze a kiállításra. Igazából minden, ami körülöttem van, inspirációt ad az alkotásra.
A kiállításnak interaktív jellege is van. A fotókkal, létesítményekkel és installációkkal arra hívják fel a látogatók figyelmét, hogy alkossák meg a saját meséjüket, valamint a vizuális üzenetek révén felébresszék érzelmeiket. A tárlat december 16-áig látogatható.
Nyitókép: Darjuš Samii, Dávid Csilla és Németh Andrea (Fotó: Albert Éva felvétele)
