Az újvidéki vízgyár bejáratában lévő fő szelepen keresztül a kőolajfinomító közelében lévő szivattyúkból érkező víz halad keresztül, később ezt tisztítják, klórozzák és finomítják, majd a városi vezetékrendszerbe pumpálják. A főszelepet tegnap kicserélték.
A munkálatokat megtekintette Aleksandar Jovanović, a városi képviselő-testület elnöke, aki a helyszínen nyilatkozott az újságíróknak. Elmondta, hogy a szóban forgó szelepet 35 éve építették be, a cserélési munkálatok üteme – Jovanović ottjártakor – terv szerinti haladt, minden jel arra mutatott, hogy ma reggelre – de valószínűleg már korábban is –az egész város területén helyreállhat a vízellátás. A visszakapcsoláskor előbb a bácskaik kapnak vizet, a szerémségi házakba később jut el az ivóvíz. Az elnök az újvidéki polgárok megértését kérte a mindannyiunk érdekében lévő munkálatok miatt előállt helyzet iránt.
A csere és a 600 milliméter csőátmérőjű új szervószelep (rásegítő motorok nyitják és csukják) egyébként 7 millió dinárba kerültek, a pénzt a városi költségvetésből teremtették elő. A Városi Vízművek szakemberei szerint a cserét már jóval régebben el kellett volna végezni, a szelepcserének más módja nem létezik, a vizet mindenképp el kellett zárni. Most azonban ismét 25-30 évig nyugodtak lehetünk, hasonló, az egészt várost egyidejűleg érintő vízkorlátozástól nem kell tartanunk...
A Városi Vízművekből rendszeresen – de főleg nyaranként – felszólítják a polgárokat, hogy ésszerűen bánjanak az ivóvízzel. Újvidéken ugyanis nagyon olcsó a víz, az emberek irracionálisan használják, autókat mosnak, kerteket öntöznek ha kell, ha nem, hatalmas udvari medencéket töltenek fel, a köztudatba szinte már bevésődött, hogy „a víz ingyen van”. A fejlett európai országokban az egy főre jutó vízfogyasztás háromszor alacsonyabb, mint Szerbiában, az ottani felelősségtudó lakók nem csak magas ára miatt tisztelik az ivóvizet. Szerdán dél tájban, amikor az újvidékiek nekiálltak feltölteni a kádakat és a vödröket, a városban ugrásszerűen megnövekedett a fogyasztás, olyannyira, hogy – noha a rendszerben még lett volna elegendő nyomás mindenki számára – a peremvárosok mégis ivóvíz nélkül maradtak, a tömbházakban pedig alig csordogáltak a csapok. A mértéktelen vízraktározás teljesen meggondolatlan és felesleges lépés volt – annál is inkább, mert a földszinti épület-és házrészekben kontinuitásban folyt víz a csapokból – a felhalmozott víz legnagyobb részét ma kiöntötték.
