Vizi Tamás magyar szurkoló ismét Újvidékre jött, csapatával most anyaországunk női kézilabda-válogatottját buzdítja. Januárban a férfi kézilabda-Európa-bajnokság mérkőzései csalták őket városunkba, akkor is, és most is elismerő szavakkal szóltak Újvidékről.
– Kedden kora délután érkeztünk, négyen lakunk együtt, külön utakon jöttünk. A többiek is külön-külön jöttek, kocsival, Újvidék annyira közel van, hogy mindenki meg tudta oldani az utazást. Ugyanabban a hostelben alszunk, ahol korábban, nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki a tulajdonossal, elégedettek vagyunk. Továbbra is azt mondom, hogy a város vendégszerető, ellenben nagyon meglepett bennünket a szervezés. Januárban tökjó volt minden, a szervezők is, a biztonságiak is, most viszont nem lehet semmit bevinni a csarnokba! Elveszik a magyar zászlókat, elveszik a klubfeliratos sálakat, ha rá van írva a pólódra, hogy ultra, akkor azt kifordítva kell felvenned, csak úgy mehetsz be. A múltkor normálisak voltak, most üldöznek bent a csarnokban, arra a helyre ültetnek, ahova szól a jegyed, pedig a múltkori bajnokságon is – noha akkor nem kellett – és most is elmagyaráztuk, hogy mi állva szurkolunk, és hogy nem baj, ha nem ott állunk, ahova a jegyünk szól. Ebből senki sem csinál problémát, nem állunk senki elé, hogy ne lásson, vagy ilyesmi, senkit sem zavarunk.
Tegnap ezzel küzdöttünk keményen, alig tudtunk a meccsre koncentrálni. Ilyen szempontból csalódást éltünk meg. A csapatjátékot láthattuk mindannyian – a Magyar Szóban közölt beszámoló nagyon tetszett, kemény megfogalmazású, őszinte írás. A lányok gyakorlatilag megcsinálták a továbbjutást, a kötelezőt hozták, azonban a játékból van még egy kis hiányérzetünk. Miután meglett a továbbjutás, a spanyol meccstől azt várjuk, hogy a szurkolókat szolgálják ki egy szép játékkal! Pénteken gálameccset várunk, ha lehet így mondani – hallottuk Vizi Tamástól, akit szinte mindenki Ippi néven ismer.
– Először vagyok Újvidéken, korábban Szabadkán és Belgrádban, azaz Nándorfehérváron jártam már. Már vártam, hogy meglássam ezt a helyet is. Tényleg jól érezzük magunkat, volt szerencsénk eljutni egy-két szórakozóhelyre, vendégszerető népet ismertünk meg. A belváros nagyon szép, mást még nem sikerült megnéznünk. Ételek, italok nagyon jók, itt leszünk addig, ameddig tart a középdöntő, lesz még időnk körbeszimatolni. Mindent megteszünk, hogy jó szájízzel térjünk haza. Sérelem nem ért minket, de alátámaszthatom azokat a negatívumokat, amelyeket Tamás elmondott – mondta Balázsi Norbert.
Mihó Csaba gyermekkorában már járt Újvidéken, de akkor még a villanykapcsolót sem érte el, úgyhogy semmire sem emlékszik. Gyökerei ide húzzák, anyai nagyapja Moholon született 1921-ben. – Meg kell jegyeznem, hogy itt nagyon szépek a lányok, nagyon meglepődtem ezen. Tudtam, hogy kedvesek lesznek, de nem csak hogy nagyon szépek, hanem izgatóak is! Pont az elvárásaimnak megfelelően néznek ki!
Rengeteg pozitívumot látok, de az a negatívum, amelyről beszélünk, valóban döbbenetes! A mai újságcikkből kiderül, hogy a csarnokot olyan emberek őrzik, akiket még senki sem látott itt, érdemes lenne utánajárni, hogy mit keresnek itt. Miért végzi most egy teljesen ismeretlen brigád a „munkáját”? Még a cipőmet is levettették tegnap, szinte levetkőztettek, megalázva éreztem magam, ilyesmit még soha sehol nem tapasztaltam. Ugyanakkor a számat nem nyithatom ki, mert csak még rosszabb lesz. Két nap alatt nem nagyon kedveltek meg minket a „biztonsági emberek”, jobb lesz, ha behúzzuk fülünket-farkunkat – hallottuk Csabától.
A női kézilabda-Európa-bajnokság december 16-áig tart, a mérkőzéseket Belgrádban, Nišben, VersecenésÚjvidékenjátsszák. Amagyarlányokahorvát, németésspanyolválogatottalegyüttaCcsoportbanszerepelnek.
