Csütörtökön a szokásosnál is erőszakosabb volt a nyüzsgés Újvidéken, azok, akik ismerik a város lüktetését, tudják, hogy a hirtelen felmelegedés mindig kiváltja ezt. A napsütés és a hosszabb, hideg periódus utáni meleg időjárás ugyanis lehetővé teszi azt, hogy a napokig elodázott, különböző, ügyes-bajos intéznivalókat most, biciklire pattanva vagy gyalogosan körbejárva a várost elintézzük. A város közlekedési rendszerében éppen a gyalogosok és a kerékpárosok, pontosabban azok önző felelőtlensége jelenti a legnagyobb hátrányt, miattuk lassul le a folyamat.
A gyalogátkelőhelyeken a fiatalok fülhallgatókkal a fülükben, SMS üzenetet pötyögtetve vonszolják át magukat, nem érdekli őket az, hogy 5-10 autóból álló kocsisor várja elhaladásukat a balra kanyarodáshoz. A jobbra kanyarodás valamennyivel könnyebben megy az autósoknak, ugyanis ilyenkor nagyobb az esély arra, hogy „átlőjjék” magukat a gyalogosok között.
A probléma magja tehát mindig, mindenhol az önző felelőtlenségben kereshető, abban a tényben, hogy nem jut el tudatunkig a mellettünk lévő, élő, másik ember igénye, és hogy a saját, kicsiny élvezetünket, saját kicsinyes ügyünket mások kárára, indokolatlanul, a szabályrendszer megkerülése mellett előtérbe helyezzük. A fotó tegnap koradélután készült a Stevan Musić utcában, ahol egy háromtengelyes, 380 lóerős, Volvo kamionra szerelt emelőplatformról két művész egy nemrégiben felújított épület hófehér falát meszelte – szürkére. Mert a fehér nem elég szép.
A művelet „építkezésnek” minősült, ugyanis az utca teljes gépjárműforgalmát lezáró táblák arra utasították úgy az autósokat, mint a gyalogosokat, hogy kerüljék meg az „építkezést”. Komoly közlekedési káosz állt be a környék szűk, egyébként is az áteresztő kapacitásuk legjavát kipréselő kis utcákban, amelyek többsége egyirányú.
Amikor egy utca végén az autós előtt megjelenik egy hatalmas, leparkolt kamion, és a már eleve kivitelezhetetlen megkerülésre utasító tábla, akkor a vezető bizony bajban van. Tolatnia kell(ene), ami gyakran lehetetlen a szabálytalanul parkoló autók, az utca szélén hagyott motorbiciklik és kerékpárok miatt. Néhány ecsetvonás miatt, az esztétika ürügyén, lehetetlenség lenne megszámolni, hogy hány embernek okoztak bosszúságot, sőt anyagi és környezetvédelmi kárt, a nagy kényszerkerülők és a felesleges üzemanyag-fogyasztás miatt.
Az ilyen és hasonló jelenetek nagyon gyakoriak a székvárosban, úton-útfélen belebotlunk valamilyen, észszerűtlen, mozgáskorlátozó „intézkedésbe”, szinte mindegyiknek a hátteréből valakinek az egyéni érdekmomentuma bogozható ki.
Lapzártáig kiderült, hogy a falfestés művelete valóban művészet, ugyanis murall készül. Mindez azonban mit sem változtat a tényálláson: egész napra, a munkahét derekán lezárni egy forgalmas, belvárosi utcát – legfeljebb csőtörés vagy más, hasonló, valóban „komoly” dolog indokolhat. A falfestmény készülhetne föntről lógó platformról is, de hát így, valakinek, valahol a rendszerben kifizetődőbb, érdekében áll az utcalezárás
Nyitókép: Szeli Balázs felvétele
