Hegyi gyaloglás baráti körben

Szombaton a Vasutas Hegymászó Egyesület hegyi maratont szervezett a Fruška gorán, a futószámot immár 9. alkalommal bonyolították le sikeresen.

A futást, természetben gyaloglást kedvelők az idén is 4, 10 és 25 kilométeres, kijelölt ösvényeken indulhattak. Az időjárás különösen kedvezett a résztvevőknek, úgyhogy félezernél is többen álltak rajthoz. A rendezvénynek természetesen sportjellege van, versenynek minősül, de a résztvevők többsége a természettel való azonosulás, a kellemes, erdei mozgás miatt vállalkoztak rá. A maraton egyúttal társalgásra, barátkozásra is kiváló alkalom, sokan előre megszervezett csoportokban érkeztek a rajtvonalhoz. Azok, akik inkább az érem és a jó helyezés miatt startoltak, valóban beleadtak apait-anyait a futamba. A 10 kilométeres táv legjobbjai egy óránál rövidebb idő alatt teljesítettek, megbirkózva az eléggé hepehupás, gyakran meredek emelkedőkkel teletűzdelt utakkal. Megkérdeztük fiataljainkat, hogy szeretnek-e futni, gyalogolni a természetben, és hogy mekkora figyelmet fordítanak, életükben mekkora teret szentelnek a mozgásnak?

Horváth Márta: – Szeretek futni, de sajnos nehéz rendszeressé tenni. Minden nyáron szoktam futni, de ahogy lehűl az idő, abbahagyom. Szeretem a hosszú sétákat is a természetben, gyakran járok a Fruška gorára a barátokkal. A városi élet mellett jólesik egy kis kikapcsolódás a természetben. Nagy figyelmet fordítok a testmozgásra, mivel ez is nagyon fontos, ha egészségesek akarunk lenni. Ezért igyekszem rendszeresen edzeni.

Nacsa Adél: – Egyáltalán nem szeretek futni, ezért nem is szoktam. Nem vagyok természetbejáró típus, esetleg csak akkor, ha elutazom valahová, és valamit meg szeretnék ott nézni. Más mozgásformákra viszont kifejezetten nagy figyelmet fordítok, mivel szeretek sportolni.

Turi Orsolya: – Középiskolásként sokkal több időm volt edzésre, annak idején esténként jártam tréningre. Egyetemistaként viszont az edzés kiszorult a hétköznapi rutinomból, amit nagyon sajnálok és érzem, hogy hiányzik. Futni nem szoktam, az nem az én műfajom. Az utóbbi időben észrevettem, hogy nagyon hiányzik a testmozgás az életemből, ezért rekreációszerűen kerékpározok. Nagyon szeretem a természetet, azt, hogy csend vesz körül, közben elmerülhetek a gondolataimban. Edzés, illetve egy intenzívebb testmozgás után teljesen máshogy érzi magát az ember, úgy testileg, mint szellemileg.