Az újvidéki őszt, mint mindenhol, mindig a lelassulás, a bálok, a fűtési gondok, és a hidegre forduló időjárás jellemezte. Talán az időjárási viszonyok miatt és az évszaktól is függően, ez volt az az idő, amikor szembetűnővé váltak a gazdasági és társadalmi különbségek, a szegénység, az elesettség, és a nincstelenség egyre inkább láthatóbbá vált. Ez volt a mind gyakoribb csalások, betörések, rablások és zsebmetszések ideje is, amelyek szintén a szegénysorsúak szomorú, téli gondjait jelentették, és csak ritkán volt a haszonszerzés a céljuk.
Ezért a tél és a téli ünnepek közeledtével megsokszorozódott a különböző humanitárius rendezvények száma is. Így nem kell csodálkozni azon, hogy felekezeti hovatartozás szerint különböző, a szegényeket és a munkásokat segítő, leggyakrabban a szegény sorsú gyerekek „felöltöztetéseként” ismert rendezvényket tartottak Újvidék-szerte. De mindentől függetlenül az újságok, így a Reggeli Újság is, gyakran írt ezekről az esetekről. Azon az őszön, először Klein Eugén, a jó hírű, újvidéki áruháztulajdonosnak, a várossal szemben lévő ribnjáki villájába való betörésről tudósítottak. Az ingatlanból nagyobb mennyiségű élelmiszert és italt vittek el a behatolók, majd a többi villába is betörtek, és azokból is többnyire az ott tárolt élelmiszer hiányzott. Ezenkívül a noviszádi vasútállomás raktárát fosztogatták, mesterien. Szinte bűnszövetkezetnek tűnő összefogásról volt szó, amelynek tagjai, ugyan nem újvidékiek voltak, sőt magyarországi állampolgársággal rendelkező nő is volt közöttük, és minden fosztogatásuk Pavlovics Dragutinnak, a vasúti raktár őrének egyetértésével történt.
Ezt a nemzetközi „bűnszövetkezetet” az újvidéki rendőrség leleplezte és átadta a törvényszék vizsgálóbírájának. A gyanúsítottak lakásán megtalálták a lopott holmit. Majd a suhancok garázdálkodása volt napirenden, ők a „noviszádi Limánon” tevékenykedtek. Ez az akkor épülőfélben lévő városnegyed a „nem szilárd biztonsági helyzetéről” volt hírhedt. A gyér világítás és az épülőfélben lévő házak kitűnő búvohelynek bizonyultak, ahol a „suhancok” könnyen elrejtőztek. Így volt ez abban az esetben is, amikor a Dubrovniki utcában egy suhanc ki akarta rántani egy úriasszony kezéből a „retiküljét”.
A hölgy bemenekült egy házba, segélykiáltására a lakók kiszaladtak, de az elkövetőt már nem találták. A „noviszádi Adamovics telep” sem maradhatott ki a sorból. Ott Goldstein Sándor fűszerüzletét vakmerően kirabolták az ismeretlen tettesek. Az üzletből 200 dinár értékű árut vittek el. Az üzlettulajdonos feljelentést tett a rendőrségen. Hogy mindennek az általánosan elterjedt ínség lehetett az oka, azt onnan lehet megállapítani, hogy a város népjóléti bizottsága, több helyen is városnegyedekként különböző helyeken, összeírta a „segélyre szoruló munkanélkülieket”. Így a Karagyorgye pályáján, az iskolákban, a lövölde épületében, a városi majorban és a pirosi úti vámházban is.
A szegény sorsú gyerekek megsegítésére a református egyház, a Telepen, a Jószívű Nővérek pedig a törzshelyüknek számító Líra vendéglőben tartották meg jótékonysági akciójukat. 1933 novemberének végén és decemberének első napjaiban nagy hideghullám érte el Noviszádot. A hőmérő -20 fokot mutatott, a Duna beállt, leállt a folyami hajózás, és gondok akadtak a tüzelőanyag szállításában, és általában a közlekedésben. A villamos a városban csak nagy nehézségekkel tudott közlekedni. Minden vonalon munkásosztagok takarították a havat, de az esti órákig, szinte minden forgalom leállt. De nemcsak Újvidéken, hanem az egész ország területén ez volt a helyzet. Evégett a „váratlanul jött szigorú tél” megdrágította a tüzelőanyagot. Azt ajánlották a lakosságnak, hogy koksz és fa helyett barnaszénnel tüzeljen. A megrakott uszályok a Duna különböző kikötőiben vesztegeltek, és március–április előtt nem is várták megérkezésüket. Csak a vasúton szállított tüzelőanyag jutott el Újvidékre, ami a szállítási költségek miatt nagyobb eladási árat is eredményezett. A mindennapok gondjai és a szegénység ellenére is tovább zajlott a városi élet. A belgrádi Nemzeti Színház, Zilahy Lajos Tűzmadár színjátékát játszotta Újvidéken.
A Katolikus Olvasókör helyiségeiben, az Epres utcában, Katalin-bálat rendeztek, ahol a talpalávalót a kör „házi zenekara” szolgálta, „világpostát” is szerveztek, és az 5 dináros belépődíj ellenére is nagy volt az érdeklődés. A városi tanács pedig a különböző egyesületek megsegítéséről döntött. Így a Matica srpska 12.000 dináros segélye mellett a Polgári Magyar Daloskörnek 1300 dinár segélyt szavazott meg. Érdekes módon a Frohsinnt is 1300 dinárral segítették. Valódi érdekesség azonban az, hogy 90 év múltán, a rádió, holnapra és mára is, hideget és havazást jósol. Vonjuk le a következtetést, készítsük el a tüzelőanyagot!
