Még pár nap, és itt az ünnep! Mondogatták egykoron, és mondják ma is. Advent harmadik vasárnapja múlt el, sokasodnak az ünneppel kapcsolatos események és történések. Talán nem pontosan így, de hasonlóan, az egykori gazdasági és társadalmi helyzetet visszatükrözve. A Trianon utáni időszak társadalmi helyzetét egy olyan új államban, amelyben a kisebbségi lét mellett csak sokasodtak a mindennapi gondok. Azok a gondok, amelyeket az akkor már több mint egy évtizede véget ért háborúnak tulajdonítottak. Újvidéken, az akkor már újonnan megalakított Dunai Bánság székvárosában megindult a modernizálódás a két világháború közötti időszakra jellemző módon, de úgy tűnik, az alapvető, urbanizációs problémák lényegbeli megoldása nélkül.
Annak ellenére, hogy megváltozott igazgatási szereppel beindult a város gazdasági szerkezetváltása, és hogy a városfejlődésben észlelhetővé váltak a modernizációs kísérletek, a több évtizede, a Trianon előtti időkből visszamaradt két alapvető városfejlesztési kérdésre továbbra sem körvonalazódott megoldás. Ezért van az, hogy 1933-ban a városi közgyűlésnek az év végi értekezletén is foglalkoznia kellett a vízvezeték- és a csatornahálózat kiépítésével. Az ünnepek előtt elkészült a városi, mérnöki hivatal jelentése, amellyel az akkori sajtó is behatóan foglalkozott, mivel a város „fejlettségéről” is, napjainkra nem jellemzően, hiteles képet nyújtott. A jelentésbe foglalt adatok szerint Újvidéknek a Trianont megelőzően 35.000 lakosa volt, akik 500 hektárnyi területen éltek. 1933-ban, már 70.000-en éltek a városban 1600 hektárnyi területen.
A város területe 15 év alatt meghatszorozódott, a lakosság száma pedig megkétszereződött. A városnak 323 utcája volt, 154.000 méter hosszúságban, ami 1.300.000 négyzetméternyi területet jelentett. Az utcákból 76,1 kilométer volt kemény borítású, amelyből 11.370 méter volt kövezett. 5240 méternyi utat keramit kocka borított. Nagykockával 2745 méter, kiskockával pedig 5145 méter, tört kővel 38.540, bitumennel kevert makadámmal 15 kilométernyi volt kirakva. A mérnöki hivatal jónak látta jelentésébe foglalni, hogy „Noviszád városának fekvése magas vízállás esetén alacsonyabb mint a Duna vizének tükre. Ezért szinte létérdeke a városnak, hogy hatalmas és erős védtöltések tartsák vissza az áradás esetén a Duna vizét.
A város vezetősége mindig nagy gondot fordított erre, de a védtöltések az idők folyamán megrongálódtak és nem tudtak ellenállni a megáradt Duna vizének és így az elmúlt 15 évben kétszer is nagy károkat okozott az árvíz”. Ezért az érdekeltek bevonásával ármentesítő társaságot alapítottak, amelynek segítségével kiépült az alsó védtöltés, a csatorna torkolatától a sajkási védtöltésig, s így a város lakott részén kívül 6000 hold árterület lett ármentes. Az alsó töltésen kívül a felsőt is meg kellett erősíteni, „főleg azért”, mert a „futaki erdő kiirtása” az Adamovics-telepet veszélyeztette. Ezt a veszélyt a pancsovai rét ármentesítése is fokozta, a vízállás Újvidéknél „50–80 emberrel lett magasabb”, mint volt a múltban – szólt a mérnöki vélemény.
A mérnöki hivatal nem hagyta szó nélkül a város vízellátását sem. Megítélése szerint: „Súlyos gondot képez Noviszádon az ivóvíz biztosítása is.” Lévén, hogy a vízvezetéket a város anyagi gondok miatt nem tudta kiépíteni. A lakosság vízellátását 40 mély kút fúrásával szerették volna megoldani. Elavultnak ítélték meg a város csatornahálózatát is. A Duna parton lévő két szivattyútelep, a tavaszi és őszi, esős időszakban nem tudta a Dunába szivattyúzni a csapadékot, ezért a régi csatorna „a víz nyomása következtében tönkrement”, az utcákon beomlások keletkeztek. A jelentés szerint a városban az éjjeli világítást 1080 villany- és 277 gázlámpa biztosította. Mindez azonban nem volt elegendő, és a városi világítás, különösen az Adamovics-telepen, a Limánon és a „perifériákon” növelést igényelt. A gázgyár termelése is látványosan növekedett, ami szintén a város fejlődéséről tanúskodott. 1927-ben 140.000 köbméter gázt fogyasztott a lakosság, 1933-ban pedig már 600,000 köbmétert. A városi mérnöki hivatalt abban az időben Plavšić Nikola mérnök vezette, aki ezeket a napjainkban is tanúságos adatokat 1933. december utolsó heteiben nyilvánosságra hozta. Nem támadásból és ellenségeskedően, hanem hivatali kötelezettségből. Elsősorban a jövőbeli teendők tervezése miatt, és Újvidék város polgárainak érdekeit szolgálva.
