Hideggel, hóval, faggyal jött az új év 70 évvel ezelőtt. A forgalom akadozott, villanyáram se volt elegendő. 1954 januárjában kérdésessé vált a jugoszláviai magyarság egyetlen napilapjának, a Magyar Szó ünnepi számának megjelenése is. De aztán mégis valahogy megjelent, annak ellenére, hogy az ólom lefagyott, és a nagy hó miatt megrongálódott villanyvezetékeket nem mindig sikerült megjavítani. Igazi tél volt a tartományi székvárosban, ami azonban nem gátolta meg azokat, akik a város fejlődését voltak hivatottak biztosítani, hogy megfelelő intézkedéseket hozzanak. Így 1954 januárjában nemcsak az elmúlt, 1953-as évet elemezték, hanem a jövőre vonatkozó tervekkel is foglalkoztak. A néphatalom megalakulása óta a város fejlődése jelentősen felgyorsult. A beköltözés állandó volt, így a lakáshiány volt az, ami ezt a korszakot jellemezte. Ezt az égető kérdést nemcsak az új lakások építésével szerették volna megoldani, hanem a lakások osztályozásával is.
Ezek szerint a noviszádi népbizottság lakásügyi hivatala nemcsak a lakások minősége alapján szándékozta osztályozni azokat, hanem attól függően is, hogy melyik városrészben helyezkedtek el. A cél pedig az volt, hogy a lakások minél „hozzáférhetőbbek” legyenek a város polgárai számára. A város területét három zónára osztották fel, amelyen 14 lakótestület megalakulását tervezték, és a már meglévő lakásokat 10 osztályba sorolták be. Ennek a tervezetnek az alapján, amelyet közvitára bocsátottak, Újvidéken a lakbérek jóval magasabbak lettek volna, mint a jobban fejlett és jobb minőségű lakásokkal rendelkező Zágrábban. Így Újvidéken a legalacsonyabb lakbér is magasabb volt a zágrábinál. Ezért a közvitára bocsátott tervezetet jogosan bírálták a polgárok. De a városrésztől függően a gondok is különböztek, így a telepi Szocialista Szövetség értekezletén tudomásul vették, hogy bizonyos kommunális munkákra több pénzt irányoztak elő, mint az előző évben, 1953-ban, tehát a fennálló, kommunális problémák közül több kerülhet megoldásra. A polgárok örömmel fogadták a telepi orvosi rendelő kibővítésének tervét, és azt a hírt, hogy most már gyógykezelésre nem kellett a város központjába menniük. Az iskolákban is helyszűke volt, ezért a második telepi iskola felépítéséig a már meglévő iskolához hat tanterem hozzáépítését tervezték. Tervben volt a Cirill és Metód utca, a Vatroslav Jagić és a Mornarska utcák kikövezése, ami lehetővé tette volna a rendszeres autóbuszjárat beindulását. A telepiek régi vágya volt, hogy a város központjával közvetlen buszjárattal legyenek összekötve.
A villanyhálózat kibővítése is tervben volt. Az elképzelések között szerepelt az új kutak fúrása is. Így a Jovan Popović és a Subotička, a Jovan Popović és a Kosta Abrašević, a Romanijska és a Subotička, a Kiss Ernő és a Futaki út sarkára tervezték az új, artézi kutak fúrását. A költségeket a városi népbizottság kommunális tanácsa fedezte volna, a csatornahálózat tisztítását és annak bővítését is tervbe vették. Minden „modernizálódási” törekvés ellenére az új lakásosztályozás és rendelet alapján a Telepen csak 3. körzetbe tartozó lakások létezéséről számolt be Kis Béla a Szocialista Szövetség telepi, III. alapszervezetének értekezletén. Az is kiderült, hogy a III. zónában az addigi négyzetméterekként 11 dináros bér ezentúl 17 dinárt tesz majd ki, de a lakbérből befolyó pénzek 90%-a a lakásalapba kerül, ezt az összeget azok karbantartására fogják felhasználni.
A tervek szerint a Telep fejlődésére fordított pénzösszeg lényegesen nagyobb lett, mint az előző, 1953-as évi, amikor a városrész fejlődésre 465.545 dinárt fordítottak. De Újvidéken nemcsak a telepiek terveztek a jobb élet reményében, hanem az egész város foglalkozott az új beruházások és üzemek beindulásának terveivel. Akkor már világos volt, hogy az új városrendezési terv alapján egy új vasúti híd megépítéséről is gondoskodni kell, és hogy a városnak új malomra és kenyérgyárra van szüksége. A két új, nagy jelentőségű üzemet a Duna partra tervezték, ahol egy új tésztagyár felépítését is célszerűnek látták. A város központjában a Tanurdzsity-palotával szemben épülőfélben volt az első nagyáruház, amelyet az Uzor kereskedelmi vállalat épített, de pénzügyi gondjaik akadtak, és így késtek az építkezéssel.
Az épület befejezéséhez 30 millió dinár beruházási kölcsönt kértek a városi népbizottságtól. Időközben azonban az akkori Noviszádot elérte az újabb hóhullám. Egy éjjel alatt 32 cm új hó esett, és ismét leállt a közlekedés, a városban nem győzték tisztítani az utakat és a villamossíneket. A forgalom leállt, szénhiány és áramhiány állt be. Ezért áramkorlátozást vezettek be, mivel Újvidék az évente 2 millió 385.000 kilowattóra fogyasztásával a nagyfogyasztók közé tartozott, és ezzel a villanytelepnek állandó túlterhelést okozott. A lendület és optimizmus mellett így voltak dolgok, amelyeket már „kinőtt” a város.
