Mint ahogyan napjainkban is, a mindennapi események mellett, 70 évvel ezelőtt is ünnepre készült mindenki, az akkori szokásrend szerint, nem annyira az április végén esedékes, pravoszláv húsvétra, mint a május elsejére, az akkor hatalmon lévő munkásosztály legnagyobb ünnepére.
A mindennapi életbe beletartoztak a tavaszi tevékenységek is, többek között az utcák és terek rendezése is az akkori Noviszádon. Arról, hogy mikor, mit fognak dolgozni, a városi Népbizottság döntött, utasításokat adott ki, így arról is, hogy a városi kertészet „kezdje el az utcarendészeti” munkálatokat. Ezért a városban már több hete észrevehetőek voltak a rendezési munkálatok, hogy a „kertészek hada az út menti füves részeket, kertecskéket rendezi és fásít”. Az akkori adatok szerint csak azokat az utcákat rendezték, amelyek alatt húzódott a városi vízvezeték-hálózat is, itt ugyanis a füves területeket állandóan lehetett öntözni. Az is észrevehető volt, hogy az utcákon megjelentek az új facsemeték is. 1954 tavaszán több mint 2000 facsemetét ültettek el a noviszádi utcákon. A városrendezés finanszírozásában a tartományi végrehajtó tanács is részt vett, abban az évben a parkok, ligetek és füves területek karbantartására mintegy 25 millió dinárt tartalékolt. Ebbe az összegbe beletartoztak a virágok ültetésének költségei, és a termőfölddel való feltöltés költségei is. Még akkor is, ha az akkori városatyák figyelme látszólag mindenre kiterjedt.
Felmerültek gondok azoknak a polgároknak az ellátásával, akik a Nagy-Limánon laktak. A vasúti töltés mögött felépült városrész lakói ugyanis azon a tavaszon minden valószínűség szerint az ott működő, egyetlen fűszerüzlet nélkül maradtak. A Kolonijal vállalat üzlete, amely Tanusics Milán házában bérelte az üzlethelyiséget, a tulajdonos által kieszközölt, bírósági végzés alapján kénytelen volt becsukni üzletét. A tulajdonos a bolt helyett büfét szándékozott nyitni. Ez heves kommentárokat váltott ki. Sokan méltatlankodtak amiatt, hogy a Limán városrésznek így két büféje lesz, de egy boltja sem, és az ott élőknek az alapvető szükségleti cikkekért egészen a Vasút utcáig kell menniük. A probléma komolynak tűnt, ugyanis a fűszerüzlet megszüntetésének kérdése a Szocialista Szövetség alapszervezete elé került, amely ellenezte a bolt becsukását, még akkor is, ha a „tulajdonosnak” joga volt a helyiséghez. De az sem volt vitás, hogy a városrész nem maradhatott fűszerüzlet nélkül. Úgy látszik, hogy nem is maradt, személyes emlékeim szerint ugyanis hat évvel később, amikor családunk a Limán városrészbe költözött, még működött a Kolonijal kereskedése, amely valóban az egyedüli volt abban az időben.
Az ünnep pedig közeledett. Ezért idejében közzétették a városi ünnepség programját is. Május elseje a munkásság ünnepe volt, amelyet Noviszádon a szervezett munkásság 1890-től ünnepelt folyamatosan, de 1954-ben már más körülmények között. Akkor már úgy tűnt, hogy nemcsak a munkásosztály nevében uralkodik valaki, hanem bevezették a munkás-önigazgatást, maguk a munkások gyakorolták a hatalmat, és az ünnep is más tartalommal telt meg. A noviszádi dolgozókat „gazdag kultúr- és sportműsor” szórakoztatta.
Az ünnepet megelőző este, április 30-án, a Szabadság téren, a noviszádi rádióállomás művészei és a Jugoszláv Néphadsereg zenekara rendeztek „kultúrműsort”. Majd a Népszínházban bemutatták Jakov Gotovac Morana című operáját.
Május elseje a kirándulások napja volt. A kamenicai parkban, a péterváradi erdőben, Sztrazsilovón, Teszterán és Venacon is változatos műsor várta a kirándulókat. Felléptek a Partizan I. és II. tagjai, akik talajtorna-gyakorlatokat mutattak be. Felléptek a városban működő kultúregyesületek, futballmérkőzés is volt a Vojvodina és Radnički-Kabel közös csapatai között. A kirándulókat a kirándulóhelyekre hajó és autóbusz szállította, az autóbusz a Szabadság térről indult.
Rossz idő esetén a kultúrműsor elmaradt volna, de a hírek szerint a noviszádi dolgozók tömegesen vettek részt az ünnepségeken, lévén, hogy kellemes reggelre ébredt a város, és „valóságos emberáradat” indult Noviszádról Kamenicára és a többi kirándulóhelyre. Mert a munkásosztály ünnepét a szabadban illett ünnepelni. „Csak a noviszádi főhajó állomásról mintegy 10 ezren hajóztak át Kamenicára”, és még azok az „ezrek”, akik más módon jutottak oda.
Így nézett ki az ünnep 70 évvel ezelőtt, amikor a gondok mellett is, a „független haza, független polgárai” ünnepelték a május elsejét, és a szebb jövő elé tekintettek, amelyben akkor még hittek.
