A tavaszi hónapok voltak azok, amelyek nemcsak a tél elmúltát jelezték, hanem előrevetítették a nyári hónapoknak és foglalatosságoknak sajátos nyári életét is. A tavaszi hírek közé tartoztak azok is, amelyek beharangozták az újvidéki Strandon beinduló, új fürdőidényt. Ezenkívül előrevetítették az őszre vonatkozó történéseket, és a fontos, mindennapi eseményeket. Eleget kellett például tenni a gyerekekkel és a gyerekneveléssel kapcsolatos kötelezettségeknek is. Mert ez volt az évnek az az időszaka, amikor a szülőket arra figyelmeztették, hogy május 10-e és 15-e között oltani fogják a noviszádi gyermekeket a himlő és diftéria ellen. Az egészen kis gyerekeket akkor oltották be az első diftéria és a himlő elleni oltással. Ezt követően egy hónap múlva a második diftéria elleni oltásra kellett jelentkezniük a szülőknek, a meghatározott orvosi rendelőkbe, egy év elmúltával pedig a harmadik oltásra várták őket. A oltási rend betartásával a gyerekek megszerezték a védelmet a tetanusztól is, „ettől a veszélyes és súlyos betegségtől”, amely Vajdaságban 70 évvel ezelőtt igen gyakori volt. A gyermekek oltására vonatkozó minden felvilágosítást a Šafáryk utcai rendelőben vagy annak telefonszámán kaphatták meg.
Ez volt az évnek az az időszaka is, amikor a szülők beírathatták gyermekeiket a noviszádi óvodákba. Rendesen az 1948-ban születetteket vették fel, de ha szeptemberben maradt volna hely, az 1949-ben születettek egy része is elindulhatott az óvodába.
Új rendelkezéseket vezettek be a dunai személyhajó-közlekedésben is, így a Belgrád–Zenta, a Belgrád–Prahovó és a Belgrád–Veliko Gradište-i járatokon, ezzel a nyári hajómenetrend lépett életbe.
Míg az újvidékiek akkortájt nagyban készülődtek a nyárra, azt is el kell mondani, hogy az időjárás inkább önmagára és az évszakra jellemzően alakult, annak ellenére, hogy magas volt a légnyomás, az évszak mentes volt a napjainkban tapasztalt, időjárási szélsőségektől. A hőmérséklet nem haladta meg, a derült idő ellenére sem, a 19 Celsius-fokot. Mindez azonban nem gátolta meg az újvidékieket abban, hogy lázasan készüljenek az új strandidényre.
A Strandra járni (amely akkor már városi intézménynek és nem úgy, mint történetének kezdetén, magánvállalkozásként működött) az újvidékiek kedvenc időtöltése volt. 1911-ben Újvidék városa elkészítette a Strand, azaz az akkori „városi partfürdő” műszaki leírását, ez tulajdonképpen a mai Strandnak csak egy részét képezte. Akkor már a beléptidíjról is rendelkeztek, amely napjainkig megmaradt, és az időjárástól függően talán a legjövedelmezőbb befektetésnek számít manapság is. Csak ezt követően kezdett a város, majd a partfürdőt a várostól bérlő Apolló Rt. belépődíjat szedni a fürdőzőktől. A műszaki leírásba a „kifizetődésség” is belekerült, amely szerint a Strand a városnak vagy bérlőjének akkor lenne jövedelmező, ha naponta 150 látogatója lenne. Ma már biztos, hogy ezek a számok változtak, de az arányok biztosan megmaradtak.
A városfejlődés 70 évvel ezelőtti, új lendületéről tanúskodik az a tény is, hogy a rendelkezésre álló adatok szerint a „város” 1954-ben kiszélesítette a Strandot, a spitznél lévő, homokos napozórész megnagyobbításával. Oda nyugágyakat és napozódeszkákat telepítettek, és új sportpályákat is nyitottak. A Putnik vendéglátóipari vállalat kedvező áron kínált étkezési lehetőséget „abonensei” számára. Rossz idő esetén az ebédet a belvárosban lévő Putnik szállóban lehetett elfogyasztani.
Ezért nem kell elcsodálkozni azon, hogy a Strand az akkori sajtóban már márciusban hirdette magát. A tetszetős és akkor modernnek számító hirdetésben a strandidényt május 15-étől szeptember 15-éig hirdették meg és „kabinelőfizetést” kínáltak, amelyet a Strand pénztáránál lehetett megvenni 1954. április 1-jétől.
A „strandolás” és strandjárás napjainkig az igazi újvidékiek kedvenc időtöltése, az is lehetséges azonban, hogy sötét felhők tornyosulnak a 113 éve működő, közkedvelt „partifürdő” felett. Kb. egy évvel ezelőtt a városrendezők próbálkoztak azzal a bejelentéssel, hogy a város növekedése miatt lehet, hogy a Strandot ki kellene „költöztetni”. Az idén tavasszal pedig a Strand bejárata előtti nyárfásba épülő templom mellett döntöttek. A Duna partjának és az árvíztől védő töltések lerombolását is előlátták. Mindenesetre kár lenne a világhírű, újvidéki dunai partfürdőé, a mindannyiunk számára kedves Strandé...
Nyitókép: A Tomán család hagyatéka
