A képlékeny történelmi minimum

Egyelőre nem világos számunkra, hogy az utóbbi időben mi alapján minősítették az illetékesek a Dunán jelentkező kisvizet történelminek. Ha gond van a talajvíz szintjével, akkor ki kell mondani, hogy azzal van gond. Ha a kutak kapacitása nem kielégítő, akkor viszont azt kell kimondani. Csakhogy a talajvíz szintjének alakulását a polgár nem látja, ezért nincs sok értelme arra kenni az újvidéki vízhiányt. Könnyebb arra hivatkozni, ami látszik. Mármint a Duna alacsony szintjére. A közforgalomban levő megfogalmazás szerint a folyó vízszintje „történelmien” alacsony.

Mint ismeretes, már hónapok óta komoly gondok vannak a tartományi székváros ivóvízellátásával. Ez abban nyilvánul meg, hogy az éjjeli órákban szándékosan a lehető legalacsonyabbra csökkentik a nyomást a rendszerben annak érdekében, hogy a tárolók éjjel megteljenek, és hogy aztán napközben ne kelljen korlátozni a fogyasztást. A Városi Vízművek és az önkormányzat illetékesei az alacsony vízállással magyarázzák az előállt helyzetet, ígérik, hogy a vízlelő rendszer felújításának és bővítésének köszönhetően két hónapon belül minden gond megoldódik.

Bővebb körülírás szerint azt a vízállást veszik a legkisebb víznek, amelyet jégmentes körülmények között mértek, és amely megismétlődhet. Ahhoz, hogy az újvidéki vízmércén pillanatnyilag uralkodó, alacsony vízállás hol helyezkedik el a kisvizek toplistáján, ahhoz ismerni kell a vízmérce történetének a kezdetét.

A történelmien alacsony meghatározásból, azon kívül, hogy hangzatos, nehéz értelmet kihámozni. A vízügyekben ugyanis gyakorlat, hogy a „történelmien” alacsony szintet, a hivatalos adatgyűjtés kezdete óta mért legalacsonyabbnak, azaz legkisebb víznek (rövidítése LKV-nek) nevezik. Bővebb körülírás szerint azt a vízállást veszik a legkisebb víznek, amelyet jégmentes körülmények között mértek, és amely megismétlődhet. Tehát az a vízszint nem rúghat labdába, amely a mérce felett keletkezett jégdugó miatt alakult ki egy zuhanásszerű vízszintcsökkenés következtében. Úgyszintén figyelembe veszik, történt-e a folyón olyan vízszabályozási beavatkozás – átmetszés, meanderlefűződés, visszaduzzasztás... –, amely adott mércén lehetetlenné teszi a legalacsonyabb megismétlődését. Ezeket a tényezőket akkor is figyelembe veszik, amikor a történelmi legmagasabbat mérik. Persze nem így nevezik, hanem a hivatalos adatgyűjtés kezdete óta mért legmagasabb, azaz legnagyobb víz (LNV) elnevezéssel illetik. A legnagyobb és a legkisebb különbségét vízjátéknak vagy amplitúdónak nevezik. De ez mellékes. Most a történelmit keressük.

Ahhoz, hogy az újvidéki vízmércén pillanatnyilag uralkodó alacsony vízállás hol helyezkedik el a kisvizek toplistáján, ahhoz ismerni kell a vízmérce történetének a kezdetét. A Köztársasági Hidrometeorológiai Intézet adatai szerint – vízügyekben ők a megmondók – Újvidéknél 1819 óta mérik rendszeresen a vízállást. Az eltelt több mint két évszázad alatt a legalacsonyabb vízállást 1909. január 10-én mérték, és –134 centit tett ki. Ez az adat csupán abszolút minimumként szerepel, hiszen jeges vízen mérték, a legkisebb víznek a –68 centiméteres számít. A vízjátékot is ennek, valamint az 1965. június 29-én mért +778 centis legnagyobb víz alapján számítják ki.

A nagyvizekkel pillanatnyilag nem foglalkozunk, azok árvízveszélyek esetén érdekesek. Most olyan nincs, ezért maradunk a kicsiknél. Konkrétan az újvidéki mércén vasárnap mért +47 centis értéknél. Mivel a történelmivel a vízügyi fogalomtár nem foglalkozik, definíciójával mi sem bajlódunk. A +47 centinek azonban szentelünk néhány mondatot. Meg persze fotót is.

Az utóbbi tíz-egynéhány évben kisvizek alkalmával – meg persze nagyvizekkor – többször is fényképet készítettünk az újvidéki vízmércéről. Nem sikerült mindig éppen a legalacsonyabb szinten lencsevégre kapni a folyót, hiszen előfordult, hogy fotózás után tovább apadt. De a történelmi hallatán fotóarchívumunkban kotorászva percek alatt előbűvöltünk három olyan fotót, amely a most történelminek becézettnél alacsonyabb szinten örökítette meg a Duna vízállását.

Egyik fotó 2011. december 1-jén, a másik 2018. augusztus 18-án, a harmadik pedig 2022. július 27-én készült. És mind a három a „történelminél” alacsonyabb szintet mutat. Ha végigtetveznénk az újvidéki mércén mért, megőrzött adatokat – mert nincs meg mind –, nyilván bőven akadna még olyan, amely látványosan alulmúlja ezt a +47-et. Ha pedig az éves vízhozamgörbéket néznénk át, talán nem is győznénk megszámolni mindazokat, amelyek a mostaninál látványosan kevesebb vízről tanúskodnak.

Csupán érdekességként kívánkozik ide egy adathalmaz. Terjedelmes táblázatról van szó, amely a bezdáni vízmércén 1876 és 2000 között jelentkező kisvizeket mutatja be. Az idén március 1-jén az itt mért szintnél – nulla körül alakult, néhány napig pedig negatív értékek uralkodtak – a múltban negyvennyolc(!) alkalommal mértek alacsonyabbat.

Visszakanyarodva Újvidékhez... Volt már a Duna vízszintje alacsonyabb, a vízellátás azonban sose volt rosszabb. De még lehet. Mármint a Duna vízállása lehet alacsonyabb. A Kárpát-medence éghajlatváltozása miatt ugyanis az ugrásszerű, rövid és magas árhullámok, valamint a hosszan tartó, csökönyös kisvizek lesznek jellemzők folyóink vízszintjének az alakulására. A megoldást nem a történelemben, és nem is az álmoskönyvekben kell keresni.