A majálisról szerettem volna írni, de aztán a jegyzetek közt böngészve keltette fel figyelmemet egy régi, száztíz évvel ezelőtti hír. Gyermekmunkások bérharca Újvidéken című cikk késztetett arra, hogy figyelmem ismét a gyerekekre és az egykori gyerekek életére terelődjön.
Egy olyan témára, amely családunk számára sem volt ismeretlen, hiszen anyai nagyanyánk kislányként lett félárva, mert Korponai György, a dédnagyapánk, sosem tért vissza a nagy háborúból, és a három testvér, így ő is, legkisebbként 12 évesen, korán volt kénytelen munkába állni, a csókai Léderer birtok „nagyszőlőjében" napszámosként.
Az újvidéki hír azonban sokkal drasztikusabb esetnek számíthatott. Az újvidéki selyemgyár gyermekmunkásnőiről volt szó, akiknek „elégületlensége és elkeseredése nagyon magas fokára volt szükség", hogy a 8--14 éves gyermeklány munkásnők százával hagyják ott nyomorúságos keresetüket. Az újvidéki selyemgyár mintegy 300 gyermekmunkásnőt alkalmazott, napi 70 fillértől 1 korona 50 filléres bér fejében dolgoztak. Ezekből a bérekből, amelyek a létminimumra sem voltak elegendőek, büntetéspénzt is levontak, attól függően, hogy a „munkás leánygyermek", vagy későn fogott a napi munkához, vagy a munka közben hibát követett el.
Volt ugyan jutalmazás is, de ahhoz a leánygyermekek nem tudták elérni a szükséges teljesítményt. A munkakörülmények nehezek voltak, a munka feltételeit pedig még jobban megnehezítette a nehéz szag és a kipárolgások, amelyek rossz hatással voltak az egészségre. Az, ami viszont az akkori sajtót is zavarta, az a tény volt, hogy 12 éven aluli lányokat is alkalmaztak ipari munkára.
A munkakörülmények azonban Újvidéken olyan rosszak lehettek, hogy egyszerre 205 „gyermekmunkás" „lépett ki" a szolgálatból, mert a gyár nem akarta teljesíteni követeléseiket. A 10 órás munkanap reggel 6-tól, este 6-ig tartott, három, a reggeli, a déli és esti szünettel. A munkabérek magassága a munka fajtájához volt igazított, így a főzők 1 koronás, a griffelők 1 korona 20 fillért, a szövők, három osztályba sorolva 1 korona 50 fillér és 1 korona 80 fillér között kerestek.
A büntetés és jutalompénz eltörlését, a feltétel nélküli „tisztességes" bánásmódot követelték, egy öltöző és ebédlőszoba berendezését, a korlátlan szervezkedésre és szabadságra való jogot, külön munkásnő-megbízottak választásának jogát, a május 1-jei munkaszünetet, a fizetés minden szombaton való kifizetését, hogy a felmondás csak szombaton legyen lehetséges, és azonnali érvénybelépéssel, és 10. pontként az a követelés, hogy a bérmozgalomban való részvétel miatt senki se legyen elbocsájtható az elkövetkező hat hónapban.
Majd a sajtó csodálkozása is kifejezésre jutott, hogy volt lehetséges az, hogy ezek a feltételek addig nem voltak meg. A gyár vezetősége azonban még az újvidéki rendőrfőkapitány buzgó közbenjárására sem volt hajlandó elfogadni a követeléseket. A gyár vezetősége azt üzente, hogy semmilyen alkudozásba nem bocsátkozik, és inkább az üzemet szünteti meg.
Egyedülálló volt a munkáslányok önfegyelme és összetartása, amely az újság véleménye szerint „hatalmas erőnek számított", azt észre nem venni vagy lekicsinyelni, végzetes hibának számított. A selyemgyár vezetősége pedig 110 évvel ezelőtt úgy látszik ebbe a hibába esett. Nem ilyen volt azonban azoknak a sorsa, akik tehetősebb családból származtak, és nem azzal kellett törődniük, hogy jogaikért és a betevő falatért harcoljanak. Így az újvidéki gimnazisták majálisát május 26-ára, pünkösd vasárnapjára tervezték, amikor a Lövöldében hangversennyel egybekötött majálist rendeztek.
A hangversenyt követően, amely 8 zeneszámból állt, tánc volt. A helybeli Állami Polgári leányiskola növendékei pedig Fenyves Adolf tanár, Zsebőkné Asbóth Alma és Vojnich Lenke tanárnők kíséretében tanulmánykirándulásra indultak, az akkor külföldnek számító Szerbia érintésével. A kirándulás célja Zimony, Belgrád, az Alduna, Orsova és Herkulesfürdő megtekintése volt.
A Polgári Fiú Iskola 51 tanulója pedig 8 napos kiránduláson vett részt, melynek utazási célpontja Budapest és a Balaton volt. De hogy teljes legyen az élmény, és minden tanuló, így a szegény sorsúak is kirándulhassanak, városi összefogásra és adakozásra is szükség volt, amelyben több mint 50 kisebb-nagyobb cég és magánszemély vett részt, 270 korona 90 fillért gyűjtve össze, amelyet az igazgató, Kardos Ignác köszönt meg a tanulók nevében.
Más települések sem maradtak le, mert Újvidéken átutaztak a titeli fiúiskola és a Szabadkai Felső Leányiskola növendékei is, akik szintén, vagy Zimony és Belgrád felé, vagy Budapestre utaztak tovább. Az újvidéki gyerekek a tengerre is eljuthattak, mert a DMKE újvidéki részlegébe felvételt nyerhettek a tengerparti Crikvenicán lévő tanulói üdülőotthonba. Elgondolkodtató!
