Újvidék, Zomborral és Szabadkával együtt, nemcsak szabad királyi város volt az egykori Magyar Királyság területén, hanem törvényhatósági jogú város is. Ez azt jelentette, hogy fejlett és szerteágazó közigazgatási-és intézményrendszerrel rendelkezett. Így, annak ellenére, hogy lelki szemeink előtt a polgármesteri rang számít a várost képviselő és annak ügyeit rendező személynek, 110 évvel ezelőtt Újvidék első emberének a legszélesebb hatáskörrel rendelkező tisztviselője mégis a főispán volt, Mátéházi Matkovics Béla személyében, aki egyben a városi törvényhatósági bizottság elnöke is volt.
Ez az igen nagyszámú tanácstagot számláló bizottság két testületből állt. Az egyiket az „üléssel és szavazati joggal bíró tisztviselők” képezték, a másikat pedig a 81 személyből álló, választott bizottság. A kiemelt „üléssel és szavazati joggal rendelkező tisztviselőkként” a város jelentős kérdéseiről dr. Demetrovits Vladimir (Vladimir Demetrovič) polgármester, Profuma Béla alpolgármester, Forster Géza tanácsnok, dr. Marczekovich Imre főjegyző, dr. Tapavicza György (Đorđe Tapavica) tanácsnok, dr. Ofner Mór tiszti főorvos, Orbán Ignácz, a mérnöki hivatal vezetője, dr. Jahn Róbert főszámvevő, dr. Sztefanovics Zsarko (Žarko Stefanović) tanácsnok, dr. Szabó Lajos tiszti főügyész, Profuma Róbert tanácsnok, Payerle Nándor főkapitány, Balku Gyula m. kir. gazdasági főfelügyelő, Schubert Márton,számvevő, Lakics János (Jovan Lakić) aljegyző, Paitz József pénztárnok, dr. Kungl Károly levéltárnok, Bosnyákovics István (Stefan Bošnjaković) számvevő, dr. Wiesinger Jenő közgyám is döntési joggal rendelkeztek. A különböző városi szaktestületekben az élet különböző területeit lefedő 12 albizottság tagja gondoskodott. Olyanok többek között, mint az egészségügyi bizottság, a törvényhatósági-népnevelési bizottság, a borellenőrző bizottság, az iparos és kereskedő tanonciskolákkal foglalkozó, vagy az esküdtképes egyéneket összeíró bizottság.
Ezeket a szervezési és egyéb szabályrendeletek alapján létrehozott bizottságok követték, amelyekből Újvidék városában 14 albizottság volt. Ennek keretében alakították meg a gazdasági bizottságot, amelynek elnöke a polgármester, tevékenységük természeténél fogva pedig hivatalból tagjai voltak a mérnöki hivatal vezetője, a gazdasági és pénzügyi tanácsnokok, a főjegyző és a főszámvevő, valamint a sikeres üzletembereknek számító újvidéki polgárok. Jelentős szerep jutott a városi tanácsnak is, amelynek az élén a polgármester, Demetrovits Vladimir állt.
A városi hivatalokból sem volt hiány, amelyek a városháza épületében székeltek. Mátéházi Matkovits Béla főispán hivatalos helyiségei, a városháza I. emeletén helyezkedtek el, és a 81-es telefonszámon volt elérhető. Majd a polgármesteri hivatal következett, amely szintén a városháza I. emeletén volt és a 2-es telefonszámon lehetett gyorsan értekezni vele. Mindkét hivatalban egy-egy hajdú is szolgált.
A város dolgait intézte a 18 városi intézmény sora is, mint a városi közkórház, közvágóhíd, városi szegényház, a városi kertészet, a városi gazdasági major, a „hordójelző hivatal”, a járványkórház, az állami felügyelet alatt álló vegyvizsgáló állomás és a gyepmesteri telep is. És akkor még a városi hivatalokról nem is szóltunk. Annyi biztos, hogy annak ellenére, hogy Újvidék a haladó városok közé tartozott, egy ilyen szerteágazó városi bizottsági, tanácsi és hivatali rendszert működtetni nem volt sem egyszerű, sem olcsó dolog. Ezért nem kell csodálkozni azon a 110 évvel ezelőtti újsághíren, hogy a város fejlődésében mutatkozó „megtorpanás” pénzügyi okait a már írásainkban említett városi erdő értékesítésével szerették volna enyhíteni, a városi törzsvagyon gyarapításának céljával.
A mintegy 1300 holdnyi terület kiirtását a városi főispán és a polgármester közbenjárására, maga a miniszterhelyettes helyszíni szemléjét követően, a földművelődésügyi miniszter hagyta jóvá.
„Hogy mit jelent gazdaságilag az a körülmény, miszerint a városi ingatlanból 1300 hold terület szántóföldként értékesíthető, amely eddig, mint erdő szinte parlagon hevert, azt alig szükséges hosszasabban magyarázni. Tekintve a földek folyton emelkedő irányzatot követő árait és tekintve a földbérlet folyton fokozódó emelkedését, kétségtelen, hogy eme 1300 holdnyi terület értékesítése pénzügyi szempontból óriású fontosságú és horderejű”...– „Ha a fenti számítás valóra válik és ha az állam az iskolákat átvenné, ez esetben a pótadó jelentékeny leszállítására is nyílnék alapos kilátás, avagy az ekként előálló bevételi többlet és fokozott államsegély révén is egy nagy perspektívája nyílnék meg a város jövendőbeli fejlődésének”. Érdekességnek számít, hogy a város fejlődését és „finanszírozását” napjainkban is az igencsak kevésnek számító, erdők és zöldterületek értékesítésével szeretnék megoldani.
