Június 21-én indult útjára és a hónap végén ért célba az immár 13. Vajdasági Vízi Nemzetközi Regatta a Dunán, a Tiszán és a Duna–Tisza–Duna-csatornán. A regatta az idén is a szabadidős vitorlázás szerelmeseit mozgatta meg, kicsalta őket Vajdaság vizeire. 250 kilométert tettek meg vízi útjainkon, az újvidéki Strandon is kikötöttek, a hajósokkal ott beszélgettünk. Megkérdeztük tőlük, hogy mi miatt döntöttek a vízi élet mellett?
Ótos András felvétele
A Božica hajó veterniki kapitánya: – Kinn vagyok a vízen egész életemben. 26 éve van meg a hajóm, most veszek részt hetedik alkalommal ezen a regattán. A hajót nyugdíjba vonulásom előtt építettem, úgyhogy most már nyugodt vagyok. Azt hiszem, hogy élet csak a vízen van, máshol nem is élet az élet.
Zoran, a Kiti hajó tulajdonosa: – A víz az orvosom és a gyógyszerem is. A hajózásért élek, na meg a négy unokámért. Ők velem hajóznak. 2011 óta hajózok ebben a regattában, és fogok is mindaddig, ameddig csak lesz rá mód. Az összes másik hajós eseményen is részt veszek. Újvidéktől a csatornákon Bezdánig hajóztunk, az összes folyót behajóztam: a Szávát, a Tiszát… Azoknak, akik csónakról, hajóról álmodoznak, csak azt üzenhetem: Bátran előre! Kell ugyebár egy kis tapasztalat is a hajózáshoz, de azért vagyunk itt mi, vén hajósok, hogy segítsünk. A kezdők könnyen belejönnek.
Herák Iván, Marinaja hajó: – A pályafutásomat a Dunán kezdtem, a Duna mellett születtem. Az élet Splitbe vitt, a tengerészeti akadémiára, ott dolgoztam legtöbbet. Hadihajók fedélzetén 22 aktív évet töltöttem, ez nagyon szép, izgalmas, de igencsak fárasztó és megpróbáltatásokkal teli munka. Hihetetlenül hangzik, de soha nem cserélném le a Dunát a tengerre! A folyóra mindig könnyes szemmel térek vissza. A háborús évek után egyetlen egyszer voltam – hivatalból – a tengeren, soha nem éreztem azt, hogy vonz. A folyó egészen más, mint a tenger, elfordítod egy pillanatra a fejed, mire visszanézel, már egész más táj köszön vissza a partról. A tengeren órákig ugyanazt a képet nézted. Itt nőttem fel, ezt szeretem. A gyerekemtől kaptam a hajómat, amikor nyugdíjba vonultam, a nevét Marina és Naja unokám neveinek ötvözetéből kapta. Tizenhárom regattán hajóztam mostanáig.
Stanoje: – Élvezzük a természetet, a part lenyűgöző! Minden pillanat új hajózás közben, teljes elégedettséget nyújt. A folyó hihetetlen szabadságérzetet nyújt, a csónak és a hajó azonban csak annak való, akik megértik a víz szépségét. Gyermekkorom óta kötődöm a vízhez, a Kosjeric folyó mellett születtem, Belgrádban a Száva partján laktam. Mindegyik regattán ott vagyunk Pera barátommal, mindketten matrózok voltunk a hadseregben. Tito elvtárs kíséretében kétszer is elhajóztam Afrikába, nem a Galebon ugyan, hanem az azt védelmező rombolóhajók egyikén.
Nyitókép: Ótos András felvétele
