Az újvidékieknek is kedvelt időtöltése lehetett a szabadba, a Duna melletti erdőkbe, a folyó túlpartján túl elterülő Fruška gorára való kirándulás, a közös időtöltés. Ezek közé tartoztak a hosszabb-rövidebb ideig tartó turisztikai utazások is, amelyek egyre gyakrabban egy-egy külföldi kiruccanást is lehetővé tettek. Talán egykor, 110 évvel ezelőtt is, mint napjainkban, a számunkra megszokott, a modern kor jellemzőjének számító televíziózást nélkülözni kényszerülve, inkább a természetbe, a friss levegőre való kirándulást és a test és lélek számára is jótékony hatással bíró mozgásigényes túrázást részesítették előnyben.
Az Újvidéken működő számos különböző szervezet között két olyan egyesület is volt, amelyek nem maradtak ki az akkori politikai áramlatból sem, annak ellenére, hogy alapítóik az újvidéki polgári világ kiemelkedő egyéniségei voltak. Ilyen volt az 1905-ben megalakult turisztikai egyesület, a Természet Barátok Egyesülete is, amely az újvidéki független munkásszakszervezetek befolyása alatt állt. Így az 1905-ben alakult szervezet arra is szolgált, hogy a kirándulások és utazások idején nemcsak értekezleteket, hanem egyéb, a munkásoknak szánt eseményeket, továbbképzéseket is megszervezzenek. Ez különösen a 20. század ’30-as éveire vált egyre gyakoribbá, miután betiltották a baloldali szervezkedéseket, így a Jugoszláv Kommunista Pártot is. A munkásképzésen kívül jelentős szerep jutott a „párt káderek” számára, az akkoriban igen divatos önképzésben és különböző tanfolyamok megszervezésében.
A kirándulásokon kívül szerveztek társas esteket, táncot és egyéb műkedvelő előadásokat is. A városban nagy népszerűségnek örvendett az évi „karneváli ünnepség, amelynek jövedelméből épült fel a társaság Fruška gora-i hegymászó otthona. A Természetbarátok Egyesületének egyik kiemelkedő szervezője volt Vértes Árpád is, aki a második világháborút követően az akkor igen erős munkás szakszervezet és a vajdasági magyarság egyik képviselője lett. A különböző tevékenységekben, mindent felülmúlt azonban a Fruška gora Hegymászó Egyesület, amelyet 1924 őszén alapítottak meg. Ennek a hegymászó egyesületnek nemcsak újvidékiek voltak a tagjai, hanem a város környéki települések lakosai, így a szerémségi oldalon lévő településekből is. Az első elnökségbe az újvidéki értelmiség legjavát választották, így Ignjat Pavlas ügyvédet, Milorad Popov jegyzőt, továbbá orvosokat, ügyvédeket, írókat, így például Vasa Stajićot, de nem maradt ki a nagy tekintélynek örvendő Grossinger János gyógyszerész sem. Az egyesület célja az volt hogy „a társadalom minden rétegében fejlesszék a természet és a hegyek iránti érzéket, az egészség, a szellemi és fizikai erőnlétet, és az ország megismerésének igényével is”. A kirándulásokra buszokat béreltek, és a tagsági díjból hegymászó otthonokat építettek. Ilyenek voltak a Fruška gorán az Osovljen, Zmajevacon és Venacon emelt otthonok, de a szerbiai Bukulja és Rudnik hegységekben is. A világban dívó szokások szerint többek között publikációkat és képeslapokat is nyomtattak, volt saját folyóiratuk és fotószakosztályuk is, amelynek keretében filmfelvételeket is készítettek, így az első színes filmfelvételt is.
1933-ban a kamenicai park felújításával foglalkoztak, dr. Branko Manojlovič kezdeményezésére, a kamenica turisztikai fejlesztésével, lévén, hogy „a parkot az első világháborút követően lezárták, kivágták a fákat és birkanyájat legeltettek és tönkre tették”. Szerinte, a kamenicai park Újvidék számára igen fontos, ezért azt is javasolta, hogy a felújításhoz alakítsanak részvénytársaságot, amely az anyagiak biztosításával foglalkozott volna. Erre azért is szükség lett volna, mert a városnak egy „említésre méltó parkja sem volt”, abban az időszakban. Nyári időszakban külön „séta vonatokat” indítottak” a Fruška gorára, majd ősszel hajóval keltek át a Dunán és indultak sétáikra. Télen gyakran síeltek a hegyen. Így nemcsak hegymászó egyletként működtek, hanem a haladó szellemű ifjúság találkozásainak a színhelyeként is, ahol hallani lehetett az általános műveltség szintjét növelő előadásokat is. Az 1924-ben megalakult és 24 tagot számláló egyesületnek, az évek folyamán, állandóan nőtt a tagsága, így 1941-ben már 5123 tagot számlált, és Újvidék legaktívabb és legkedveltebb egyesületei közé tartozott.
