Az egyik közösségi oldalon tettek közzé olyan fotókat, amelyek Zenta közelében, a Tisza-parton készültek, és amelyeken leginkább egy begubódzott földönkívüli lényre hasonlító dolog szerepel. Nos, a szakértők szerint nem kell megijedni, és nem kell tartani a földönkívüli lények inváziójától, se másmilyen folyami szörnytől, a képen látható bizarr megjelenésű élőlény nem más mint az óriás mohaállat (Pestinatella magnifica), aminek sárgás színű, gömbölyded telepe akár 30 cm átmérőjű is lehet, tapintása merev kocsonyára emlékeztet. Nálunk jövevényfajnak számít.
A fajt 150 éve írták le Észak-Amerikában, a Mississippi vízrendszeréből. Kárpát-medencei jelenlétéről tíz éve szereztek tudomást a szakemberek Ráckeve környékén, de azóta a Tisza-tóban és a jelek szerint a Tiszában is letelepedett. Természetes ellensége nálunk nem ismert. A nyári hónapokban rendszeresen megjelenik, és egyre nagyobb számban megtalálható a part menti nádasokban. A faj terjedésében jelentős szerepük van a madaraknak, valamint az utóbbi években kialakult szokatlanul meleg időjárásnak is. Jelenleg természetes ellenségük sem ismert. Mivel évről évre rendkívül nagy számban képesek túlélő képleteket létrehozni, irtásuk szinte lehetetlen.
Az egyedek nem károsak a vizek élővilágára
Dudoros felszínén a mikroszkopikus méretű állatkák rozettákba tömörülnek. A rozetták alkotják a telepet, melynek víztartalma megközelítőleg 99%. Egy-egy rozettát 12–18 egyed építi fel. Az óriási mohaállatok telepei a víz hőmérsékletére igen érzékenyek. Élőhelyük optimális vízhőmérséklete 16–20 °C.
Minden egyed hímnős. Az ivarsejtek nem elkülönült ivarszervekben, hanem a testüreg falában keletkeznek. A telepek gyarapodása ivartalanul, az egyedek bimbózásával történik, mely során olyan fiatal egyének jönnek létre, amelyek rendkívül gyorsan válnak az anyaállathoz hasonlóvá, így az anyaállatból kifejlődik a telep. Ha a víz hőfoka 12-13 °C alá esik, a telepek szétesnek, és a rendkívül nagy számban kiszabaduló belső bimbósejtek hibernált állapotban áttelelnek. Szegélyükön körgyűrű, valamint 14–16 darab, sugarasan szétálló merev fonalak vannak, végükön horoggal. A körgyűrű az „úsztatóöv”, és arra való, hogy a szétesett telepből az áttelelő képleteket a víz felszínére emelje és ott is tartsa. A horgok segítségével a megfelelő helyen megkapaszkodhatnak, belőlük a következő tavasszal a megfelelő vízhőfok elérése után új telep fejlődhet. Az egyedek nem károsak a vizek élővilágára, legfeljebb a látványuk lehet bizarr, de tapogatóikkal kiszűrik a parányi szervesanyag-részecskéket a vízből, ezáltal nagy szerepük van a vizek öntisztulásában. A hozzászólók szerint térségünkben 3-4 évvel ezelőtt Adorjánon, a kanálisban találtak először nagy mohaállatot, Zentánál a Tiszában pedig a Halász Csárdánál, de látni őket a város alatti részen is a víz szélében.
