Ahogyan már beszámoltunk róla, a fennállásának 140. évfordulóját ünneplő Zentai Atlétikai Klubot Zenta város Pro Urbe díjban részesítette. Az elismerést a községi képviselő-testület városnapi díszülésén adták át. A kitüntetés apropóján Táborosi László zentai atlétikaedzővel, bíróval, sport- és helytörténeti kutatóval beszélgettünk a város és a térség sportéletének óriási lendületet adó sportegyesületéről és szakágairól, amelyekről publikációk jelennek meg.
– A Zentai Atlétikai Klub (ZAK) 1882. június 4-én alakult meg hivatalosan, és kezdetben átfogó sporttevékenységet folytatott: a tornát, úszást, súlyemelést, vívást és a céllövészetet, később pedig a teniszt, a labdarúgást és a birkózást is felkarolta, emellett különböző társasesteket szerveztek, amelyekből komoly bevételük származott – vázolta Táborosi László, több mint negyven, főleg sporttal kapcsolatos könyv szerzője, és elmondta, hogy valójában az ebből a befolyó összegből tartották fenn a klubot.
– Nemhiába hangsúlyozták a statútumukban is, hogy a klub tagja kizárólag feddhetetlen múltú felnőtt férfi lehetett, mivelhogy csak ők voltak képesek megfizetni a tagsági díjat – magyarázta Táborosi, és a klub történetét folytatva elmesélte, hogy a későbbiekben még több sportágnak helyet adott a klub. Így 1889-ben megalakult a tekeegylet, 1893-ban a korcsolyázó-, 1899-ben pedig a kerékpárosklub, 1903-ban a teniszegylet, majd 1905-ben a labdarúgás is meghonosodott – magyarázta beszélgetőtársunk, aki elmondta, hogy akárcsak sok minden másnak, az atlétikai klub tevékenységének is gátat vetett az I. világháború, amelynek befejezésével impériumváltás történt, és többek között Zentát is a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz csatolták. Emiatt a klubban is névváltozások és személycserék történtek, ezzel egy időben a sport megítélése is megváltozott. Így a rendezvények esetében lassan kizárólag a sporttevékenységek és az eredményorientáltság került előtérbe, persze mindezt új vezetőséggel és új néven – magyarázta Táborosi László, és hozzáfűzte, hogy a zentai atlétikaklub (immár Szentai Atlétikai Klub – SZAK néven), hála istennek, folytatni tudta a hagyományait.
– A SZAK keretében 1923-ban megalakult a birkózószakág, 1930-ban pedig az asztalitenisz, az úszás és a vízilabda, amelyek manapság is önálló klubként működnek. A zentai atlétikaklub színe alatt meghonosodott szakágaknak és az aktuális sportok kultiválásának köszönhetően alapozódott meg Zenta város dicső sporthírneve (több száz világverseny: olimpia, Eb, vb stb. érmes helyezései). E hagyományoknak köszönhetően itt kezdhette el szárnyait bontogatni a legújabb időkben világhírűvé vált zentai sportolók tömege: Borivoje Vukov, Törtei József, Szabó Palóc Nándor, Frísz Krisztián, Nemes Viktor és Nemes Máté birkózók, Szabó Szebasztián úszó, Korpa István, Boros Tamara asztaliteniszezők, Györe László teniszező, hogy csak néhányukat említsem a teljesség igénye nélkül, emellett Zentának tizennyolc olimpikonja (1928–2021) is van!
A II. világháború végén újabb impériumváltás történt. És ahogyan lenni szokott, mindaz, ami 1945 előtt történt, nem volt jó a hatalomra kerülő rendszernek. Az új szocialista államrendben ismét név- és személyváltozások következtek, és a sport megítélése ismét megváltozott: az eredményorientáltság háttérbe szorult. Az atlétika esetében ékes példa erre a Zentára még az 1920-as években Srebrenicáról betelepült, de az itteni közegbe kiválóan beilleszkedő Vladislav Jovanović – Mósó esete, aki edzőként felismerte: jó az, hogy edzünk, meg csináljuk, de mi lenne, ha valamilyen eredményt is elérnénk? Az akkori állami funkcionáriusok viszont a Zentai Atlétikai Klub alfájának és ómegájának felrótták, hogy eredményeket is el szeretne érni. Mósót egy időre mellőzték is… – mesélte Táborosi, aki elmondta, hogy akkoriban ahhoz, hogy valakiből edző váljon, elegendő volt jelentkezni az egy-két hetes tanfolyamra (tečaj za osposobljavanje stručnjaka u sportu), és egy hónapon belül már kézhez is kapta a minősítő oktatói papírt.
– Persze, amennyiben az új „edző” az úgynevezett régi világban nem szerzett elegendő tapasztalatot, akkor ez az igazolás annyit is ért, de általában ezek régi sportemberek voltak, akik értettek hozzá, no meg kellő idommal a hatalomhoz is oda tudtak simulni – jegyezte meg, és hozzátette, hogy Mósó is ilyen volt. 1951-ben Homolya Matild 43 méter 48 centimétert dobott (országos bajnoki cím és csúcs), ami hihetetlenül jó eredmény volt, hiszen egyből válogatottjelölt lett az 1952-es nyári olimpiai játékokra, amelyet Helsinkiben rendeztek meg. Valójában bekerülhetett volna az első hat diszkoszvető közé, hiszen a bronzéremért, mint utólag kiderült, 46 méter elég volt – vagy ki tudja?
– Mit tesz isten, az elvtársak beleszóltak az edzésmódszerbe. Ekkor viszont már korántsem dobott ilyen jó távolságot, és az olimpia álom maradt – mesélte beszélgetőtársunk.
1945 és 1948 között egyébként csak Jugoszlávia és Albánia követte az orosz modellhez kötődő szocialista elvárásokat és sporteszméket, amikor viszont Jugoszlávia szakított a Sztálin és a szovjet Tájékoztatási Iroda (Informbiro) által diktált ideológiával, a sportban is váltani kellett.
– Ekkor találták ki nálunk az önigazgatási szocializmust, ennek keretében a sporttal is kellett valamit kezdeni, és ekkor rendelték el, hogy minden sportágnak önálló szövetséget, klubot kell alakítania. Ennek következtében 1948 áprilisától az életképes sportágak országszerte sorra megalakították önálló szakszövetségeiket és a klubjaikat, a többiek megszűntek – magyarázta Táborosi.
A mai értelemben vett atlétikáról a II. világháború után beszélhetünk. A zentai atlétikaklub tagsága az 1945–2022-es időszakban az országos köztársasági és tartományi bajnokságokon több mint 2000 bajnoki címet szerzett, csapatversenyeken pedig 312 bajnoki érmes helyezést értek el felnőtt, ifjúsági és serdülő kategóriákban. Az ifjúsági női korosztályban a zentai atlétalányok nyolcszor voltak országos csapatbajnokok, és hétszer országos kupagyőztesek. A serdülő korosztályban a fiúk négyszer, a lányok kétszer voltak országos kupagyőztesek, a női dobócsapat pedig tizennégyszer szerezte meg az országos bajnoki címet.
Táborosi a klub évfordulója alkalmából több kiadványt is meg szeretne jelentetni, amelyek közül az egyikben az atlétikai klub történetét tárja fel az 1882–2022-es időszakban, ezt pedig meg szándékozza toldani a ZAK szakágaiban meghonosodott városi sportélettel is 1875-től 2022-ig, négy kötetben (1875–1920, 1920–1941, 1941–1945, 1945–2022), melynek címe Zenta sporttörténete újságcikkek kíséretében 1875–2022, emellett bemutatásra vár már a közelgő közgyűlésen a zentai atlétabírókat bemutató kiadványa (1945–2022), valamint a Zentai olimpikonok 1928–2021 című könyv is.
