A jurta felállításában is segítettek a táborlakók (Kónya Miklós felvétele)
asárnap óta ismét gyermekzsivajtól hangos Zentán a Tornyosi út végén lévő Lovastanya. Az út jobb oldalán különböző nagyságú színes sátrakat és a Rozetta Kézművestársaság által elkészített jurtát már messziről meg lehet pillantani, ezért szinte lehetetlenség eltéveszteni a Lovastanya bejáratát. Még néhány napig tartózkodnak itt a Szt. Longinus Középkori Hagyományőrző Egyesület Őseink csillagösvényén történelmi táborának lakói és szervezői.
Érkezésemkor a gyerekek többsége a szinte gyilkoló napsugarak elől elhúzódva sziesztázott, a velük foglalkozó haditornászok és udvarhölgyek pedig az ebédre felszolgált halászlét fogyasztották jóízűen. A legmerészebb gyerkőcök fittyet hányva a hőségre a kézművessátornál tevékenykedtek.
Az egyhetes tábor alatt egyébként a 10–15 éves gyerekek az ősmagyarok történelmével, mondáival, harcmodorával ismerkednek, lovagolni tanulnak és íjászattal is foglalkoznak. Nagy Abonyi Pétertől, a tábor vezetőjétől megtudtuk, hogy a gyerekek érdeklődése teljes egészében felülmúlta a várakozásaikat. A rövid jelentkezési idő ellenére mintegy 80-an jelentkeztek, de az idén csak 45 táborlakót voltak képesek fogadni. Eleddig minden előadást sikerült megtartani, és minden az elképzelések szerint zajlik. A gyerkőcök nagy érdeklődéssel fogadták az előadásokat meg a gyakorlatokat, olykor a szervezőket is kellemesen meglepve. –Olyan szép képeket csináltak az elmúlt napokban, hogy mi is ledöbbentünk a fantasztikus képzelőerejükön – mondta a táborvezető.
Egyébként kissé tartottak attól, hogy a lurkók miként fogadják a történelmi előadásokat, viszont aggodalmuk alaptalannak bizonyult: a keddi előadáson mindenki jelen volt, s ha ugyan kezdetben kicsit kétkedve is fogadták Recskó Szabolcs zentai történelemtanár előadását az ősmagyarokról, a rendhagyó törióra végén már alig akarták elengedni a fiatalembert, aki olyan érdekesen tálalta előadásának a témáját. –Tapasztaltuk, hogy a gyerekek fogékonyak az ilyen témák iránt, különösen, ha az ember egy kis interaktivitást is belevisz az előadásába – hallottuk Nagy Abonyitól, aki a továbbiakban azt is elmondta, már azon gondolkodnak, jövőre is megszervezik a tábort, álmuk pedig az, hogy egy sokkal nagyobb méretű rendezvénnyé nője ki magát.
A táborban egy nap természetesen az egyik legfontosabb momentummal, a reggelivel indul, és lényegében minden egyes étkezés nagyon fontos része a napnak. Ezután, a kora délelőtti órákban csoportokra osztva íjászattal, lovaglással, kézműves-tevékenységgel foglalkoznak a táborlakók. Az ebédet agyagozás, nemezelés követi, egészen fél ötig, amikor a történelmi előadások kezdődnek. Ezután pihennek, majd mikor egy kissé hűvösebb lesz, ismét lovaglás, íjászat meg kézműves-foglalkozás várja a résztvevőket.
A Szt. Longinus KHE tagjai egyébként a tábort jórészt az év folyamán megtartott bemutatók alkalmával kapott tiszteletdíjakból finanszírozták, emellett önzetlenül segített még két zentai civil szervezet, a Rozetta Kézművestársaság és a zentai Táltos Lovas- és Fiákeresklub. –Remélem, hogy köztünk e barátságok megmaradnak, és jövőre még színesebbé tudjuk tenni a táborunkat – mondta Nagy Abonyi Péter.
Természetesen egy tábor, így a zentai történelmi tábor sem létezhet szorgos női kezek nélkül. A Szt. Longinus KHE udvarhölgyei bizonyos tekintetben alappillérei a kis közösségnek. –Főzünk, inni és enni adunk a gyerekeknek, meg persze figyelünk rájuk. A lányok között is felosztottuk, hogy ki figyel a táborlakókra a különböző foglalkozásokon. A gyerekek hozzánk szaladnak, ha valami baj van, ha fáj valamijük – meséli Zörgő Mónika, a tábor „alvezére”. Ezt azonnal tettekkel is bizonyította: az egyik pillanatban még kávét főzött munkatársunk és a jelen lévő szervezők számára, a másikban már az egyik fejfájásra panaszkodó táborlakót gondozta anyai szeretettel...
