Hódegyháza tőszomszédságában az alig két sor házból álló Hódics egyik utcáját hivatott jelölni a képen látható út menti tábla. Az utca nevét magyarul is feltüntették – valaki azonban lelopta az első és utolsó betűt –, ékes magyarsággal, ahogyan azt az anyaországban is írnák, mert a nem latin betűs neveket fonetikusan, kiejtés szerint kell leírni. Példaként említhetjük a Lenin becenévvel illetett Vlagyimir Iljics nagy szovjet forradalmárt. Az más kérdés, hogy ettől a szabálytól mi, vajdaságiak eltérünk, és a horvát betűkészletet használva írjuk le a cirill betűs neveket. Szerbiában a hivatalos, azaz törvénybe foglalt írásmód a cirill, így ami nem cirill betűs, az meg horvátul van írva.
Ezt bizonyítandó, íme, egy friss példa: a Vajdasági Madártani és Madárvédelmi Egyesületet a többi civil szervezethez hasonlóan újra be kellett jegyeztetni az APR-nél (Agencija za privredne registre), vagyis a Gazdasági Nyilvántartó Ügynökségnél, az új törvénnyel összehangoltuk az egyesület alapszabályát, amit cirill betűkkel írtunk, ahogyan kell, az egyesület nevét is feltüntettük, cirill és latin betűkkel is, meg angolul is. Azt szerettük volna, ha a pecséten is mindhárom írásmódban szerepel az egyesület neve. Az ügynökségből azonban visszaszóltak, hogy nem oda, Buda, tessék tiszteletben tartani a hivatalos írásmódot. Amennyiben szeretnénk latin betűkkel is leírni az egyesület nevét, módosítsuk az alapszabály szövegét. Csak akkor fogadták el a latin betűs írásmódú nevet, ha odaírtuk, hogy az egyesület neve horvát nyelven így és így hangzik.
Tehát latin betűs szerb írásmód hivatalosan nem létezik. Ebből az is következik, hogy a járműveink új rendszámtábláin szerepelő latin betűk voltaképpen nem is szerb betűk. A belügyminisztérium a horvát ábécé kalapos betűit hívta segítségül, vegyítve az angol ábécé betűivel. Hogy, hogy nem, de az angol–horvát karakterkészlettel ékesített rendszámtábláinkat még senki sem tette szóvá a többségi nemzethez tartozó patrióták közül.
