Firigyházán vasárnap délben megszólalt az a kis harang, amelyet Bogdán József pap-költő Van egy kis harangod című versében is megénekelt. A harang, amely annak idején az iskolakápolna tornyában jelezte a bánáti kis falu lakóinak az iskola, a vallási esemény kezdetét, netán ünnepre hívogatott, a déli harangszóval üzent, de a veszedelem, tűzvész vagy vihar közeledtére is intett.
A második világháború után az iskolával egybeépült kápolnarészt lebontották, jobban mondva lebontatta az új hatalom. Az 1931-ben öntött és rá egy évre felállított, hányattatott sorsú harang ma egy megkezdett, alapjaiban körvonalazódó kápolna mellett áll. Az alapokat a kilencvenes évek elején kiöntötték, egy pravoszláv és katolikus hívőket is kiszolgáló kápolnát terveztek ide, de pénzhiány miatt a terv megvalósulatlan maradt.
Vasárnap Firigyházán a Szent Mihály arkangyal ünnepe alkalmából rendezett falunapon emlékeztek meg a település fennállásának 755. évfordulójáról. Az ünnepség szentmisével kezdődött, amelyet az adorjáni születésű Sóti János törökkanizsai plébános és szerzetes testvére, Novák Vince celebráltak. A misét követő alkalmi művelődési műsorban fellépett az csókai Orpheus férfikórus, Keszég Ákos és zenekara előadásában népdalok csendültek fel, Tóth Tímea és Tápai Tibor pedig verset mondott. Délután a törökkanizsai könyvtár dísztermében a falu múltját felidéző fénykép- és dokumentumkiállítás nyílt, az érdeklődők egy dokumentumfilmet is láthattak Firigyházáról.
A falubelieket és a hazalátogató vendégeket Újhelyi Nándor, a községi képviselő-testület elnöke köszöntötte, alkalmi beszédében elmondta, a 755 év történelmi léptékkel mérve is nagyon nagy idő egy település életében.
– Sajnos Firigyháza, vagy ahogyan sokan nevezik, Fility egyre inkább elnéptelenedik, sokan beköltöztek a közeli Törökkanizsára, vagy távolabb kerestek maguknak megélhetést. Ám ez nem lehet ok arra, hogy ne ünnepeljünk, vagyunk és leszünk e kereszt alatt, reméljük, még nagyon sokáig. A hazalátogatók felidézik az egykori Firigyházához fűződő emlékeiket. S maradjon ez így, hiszen akkor válhatunk igaz lelkű emberekké, ha nem feledjük, honnan indultunk el a nagyvilágba – mondta egyebek mellett Újhelyi Nándor.
A firigyházi falunap részvevőinek egy csoportja
Szabó József törökkanizsai helytörténész kutatásai alkalmával jutott a nyomára Firigyháza első írásos említésének. IV.Béla (1235-től 1270-ig uralkodott) király korában, 1256-ban a Csanád nemzetség birtokainak összeírásában említik Firigyházát is. A települést alig több, mint kétszázan lakják. A magyar lakosság legnagyobb része a hatvanas évektől betelepült a közeli Törökkanizsára. Ifj.Gólya Imre firigyházi születésű, viszont már ő is Törökkanizsán lakik, de rendszeresen kijár a faluba és környékére a családi földeket megművelni. Mint mondta, nem okoz neki gondot akár naponta átkarikázni Firigyházára. Talán maradt is volna családjával a faluban, de hát itt iskola sincsen, meg már magyar is alig.
