A városok jellegzetes, névtelen hősei az utcazenészek, akik muzsikájára a járókelők megállnak egy pillanatra, rövid időre elengedik a mindennapi problémájukat, és átadják magukat a melódiának. Zentán annak ellenére, hogy tökéletes helyszínként adott a városi parkban lévő pavilon, valamint vannak tehetséges zenészek is, sajnos, csak ritkán fordul elő, hogy közülük ha néhány röpke órára is, de utcazenéléssel egy kis örömet csaljon a város szívében sétálók életébe. A közelmúltban kellemesen meglepődtem, amikor a kora esti órákban hegedűzenét hallottam a szökőkút irányából. Bevallom, először azt hittem, hogy valaki a mobilján keresztül szórakoztatja a járókelőket komolyzenével. Meg is jegyeztem magamnak, hogy szerintem megtaláltam az egyetlen olyan embert a világon, aki a telefonján kivételesen nem elektronikus, hiphop vagy az egyre gyakoribb, szerb műnépzenét hallgatja. Szerencsére szó sem volt erről, ehelyett a szökőkút mellett az egyik padon Marko Pavlović, az Újvidéki Művészeti Akadémia mesterképzésős hallgatója játszott a hegedűjén. Elmesélte, hogy jelenleg még a nyári szünetet élvezi, de két hét múlva megy vissza az akadémiára, ahol nemsokára diplomáz.
– Ezért a pihenés mellett gyakorolok is, zenélek az erre sétálóknak. Repertoáromba időnként népzenét is beiktatok, hogy mindenki jól érezze magát – magyarázta Marko Pavlović, aki szerint az emberek ritkán hallgatnak komolyzenét, de szerencsére még akadnak olyanok, akiknek ez tetszik. Elmesélte, hogy hatéves kora óta foglalkozik zenével, több köztársasági versenyen is részt vett és a legtöbb esetben az első helyen végzett, de szólistaként fellépett az olaszországi Sulmona városában és Zomborban is.
Nyitókép: Horváth Zsolt felvétele
