Ma délben kihajóztak az idei, sorrendben 44. Dunai Motonautikus Regatta részvevői a bezdáni vám melletti csárdától. Egy héten keresztül szelik majd a habokat Európa kék szalagjának a szerelmesei, nemcsak a folyón, hanem a környező csatornákon is.
Mint azt az újvidéki Balog Tibortól, a regatta egyik legrégebbi és legtapasztaltabb részvevőjétől hallottuk, elsősorban a folyó, a vizek iránti szeretet, és a most már évtizedek óta tartó barátság hozza össze évről évre a társaságot.
A csónaktartó kötelek kioldása előtt a zombori Zoran Bakić lángost sütött a társaságnak, mert erő is kell az öt-hat órás vízenléthez, még akkor is, ha ilyen gyönyörű az időjárás és nyugodt a víztükör, mint ma, hiszen a Dunával nem lehet és nem is szabad tréfálkozni. A parton lehet, sőt, hagyomány, hogy ki-ki hoz magával némi finomságot, netán különlegességet, szarvashúsból készült kulent, avagy vadkörtéből főzött pálinkát, mert nemcsak a hajónak, kormányosának is szüksége van „üzemanyagra”.
A monostorszegi Antalović Imre elmondta, ez az ország legrégebbi ilyen jellegű vízi rendezvénye. Az egykori Jugoszláviában Testvériség-egység Regatta néven indult a hajókaraván és a Drávát is felölelte a vízitúra.
Az idei hajóút részvevői Bezdánból Apatin felé vették az irányt, onnan Gombosra hajóznak, majd a Palánka melletti Neszt a végcél, ahonnan visszafordulva, akkor már árral szemben kell visszajutniuk a Baracskába. A teljes táv több, mint 200 kilométer.
Az összeszokott csapat kétévente választ kapitányt. Az idén a zombori Mladen Raišić gondoskodik mindarról, ami szükséges a jó hangulathoz, de legfőképp a biztonsághoz. Tőle hallottuk, hogy ezúttal egyetlen támogatója van az egyhetes vízitúrának, Zombor önkormányzata 50 ezer dinárral járult hozzá a megvalósításhoz.
A hajósok, csónakosok napi 5-6 órát töltenek vízen, a parton éjszakáznak, de mielőtt nyugovóra térnének, derűs jókedvben telnek az esték, hol bográcsozással, hol a nyársat körülállva.
