Szabó Eszter magyarországi énekesnő szerint a kocsmák bizonyos szempontból az ideális világot modellezik. Olyan társaság alakul ki bennük, amiben mindenki keresi, hol lehet hasznos, nincs pénzmozgás a törzstagok között, és mindenki elégedett. Senki sem néz rád rossz szemmel, ha egyik nap nem mész el, és senki sem veszi zokon, ha azt mondod, az esti meccsre visszajössz, aztán meg mégsem. Így alakul ki egy olyan társaság, ahol senki nem piszkál, egyszerűen azért, mert nem ígértek egymásnak semmit. Azt hiszem, ez a kocsmák legnagyobb vonzereje: a szabad döntéshozatal, és az, hogy önmagad lehetsz. Ugyanakkor amíg a kocsmák a legtöbbek számára a hétköznapi gőzkieresztés, jóízű iszogatás melletti beszélgetések, számunkra, újságírók számára pedig az információszerzés egyik fontos szentélyei, sokaknak a dartsban, billiárdban, csocsóban stb. való megméretkezések helyszínei.
Öt évtizeddel ezelőtt a kocsmábajáróknak egy újabb típusa is kialakult. Ezek pedig a kocsma-, vagy pedig pubkvízezők, akik csapatokba tömörülve a hét adott estéjén versenyeznek egymással különböző tematikákban, legyen az általános műveltség, matematika, kémia, történelem, bulvár, politika stb. Tehát sör vagy más itóka, nevetés, homlokcsapás, no meg persze a kérdések.
(Illusztráció – vecteezy.com)
A kocsmai vetélkedők eredete az 1970-es évekre vezethető vissza az Egyesült Királyságban. Az első kocsmakvízre állítólag 1976-ban került sor az angliai Brightonban, a The Old House at Home nevű kocsmában. A vetélkedőt egy Burns Porter nevű újságíró szervezte, aki arra próbált megoldást találni, hogy a pubokban a törzsvendégek szokványos sörözésén és fish and chips (a legnépszerűbb angol gyorsétel: palacsintaszerű tésztában megmártott és olajban kisütött tengeri hal sült hasábburgonyával körítve) majszolásán túl a hétköznapi estéken is történjen valami.
Porter elképzelése szerint a kocsmakvíz során a csapatoknak egy sor kérdésre kellett válaszolniuk, a legtöbb pontot elérő csapat tagjait pedig díjban részesítették. A formátum óriási sikert aratott és hamarosan a környék kocsmáiban, a későbbiekben pedig a nagyvilágban is elterjedt, így Magyarországon és Szerbiában is számos helyen, többek között Zentán is szerveznek több játékrészből álló kocsmakvízeket.
Egy-egy ilyen estén az első körben a résztvevő csapatok beküldött kérdéseiből válogatnak a vetélkedő összeállítói, majd egy 10 kérdéses kapcsolatkör keretében a pontos válaszok közötti összefüggésre kell rájönniük a csapatoknak. A játék második fordulójában anagrammákat kell megoldani, majd általános műveltséget felmérő rész következik, a játék pedig úgynevezett „szívatós körrel” végződik, amely során a csapatok könnyen belebukhatnak a legegyszerűbbnek tűnő kérdésbe is, ami ugye pontlevonással jár. A vetélkedőn 3–5 tagú csapatok vehetnek részt, ez a szám lehet hét is, de a további két tag részvétele pontlevonással jár.
A vajdasági vetélkedőket a magyarországi bajnokság keretében játsszák, és a kocsmakvízeket hétfői estéken rendezik meg. Zentán az idén 35 éves fennállását ünneplő Rin-Tin-Tin kávézóban találkoznak egymással a kocsmakvíz helybeli versenyzői.
Nyitókép: (Illusztráció – vecteezy.com)
