Az ebadó a megoldás?

A minap dr. Mahmud al Dagistani, a Szerbiai Kinológiai Szövetség elnöke az egyik napilapnak adott nyilatkozatában felvetette, több európai országhoz hasonlóan Szerbiában is be kellene vezetni az ebadót, amivel szerinte sok problémának elejét vennék, ráadásul a befolyt összegből a kutyamenhelyeket is támogatni lehetne, így szinte mindenki jól járna. Arra is kitért, hogy azokat a tulajdonosokat, akik az új járulék kifizetése helyett utcára csapnák már meglévő házi kedvencüket, alaposan meg kellene büntetni, sőt, ha a hatóságok már most komolyabban fellépnének a felelőtlen kutyatartók ellen, akkor számos kutyatámadás, szerencsétlen baleset megelőzhető lenne. Az internet népe természetesen azonnal fellázadt, s jelentős része csírájában fojtaná el a kezdeményezést – hiába emlékeznek közülük még sokan a korábban létező oltópontokra és a veszettség elleni oltás mellett befizetett adóra is –, a legtöbben csupán a nép sanyargatásának új eszközét látják benne, de szép számmal akadnak olyanok is, akik szerint ezáltal is csak a felelős állattartók járnának rosszul, akik egyébként is odafigyelnek az ebekre.

Kutyatartóként mérlegelve akár azonosulni is tudnék a tömörülés elnökének szavaival, ám egy pillantást vetve országunk állatjóléti, vagy egyéb, a témában hatályos törvényére, illetve a tágabb régió szabályrendszerére, már rengeteg kétség merül fel bennem. Az aktuális norma többek közt kimondja, a tulajdonos köteles megfelelő jelöléssel (mikrocsip) ellátni, rendszeresen oltatni kutyáját, számára megfelelő életkörülményeket biztosítani, megakadályozni a nem kívánt szaporulatot (ami a kóbor kutyák tömeges megjelenésének egyik alappillére kell legyen!), valamint azt is, hogy az állat másnak kárt okozzon, vagy ha ez megtörténik, akkor azért felelősséget kell vállalnia – az utóbbi megvalósulásának alapfeltétele, hogy az állatot azonosítani lehessen, itt ismételten létjogosultságot nyer az állatorvos által regisztrált, a központi nyilvántartásban is szereplő mikrocsip a tulajdonos adataival. A leírtak betartatásával, ellenőrzésével, a megfelelő retorzió alkalmazásával már most jó eredményeket lehetne elérni, sőt, a befolyó összegből már most számos létesítmény támogatásban részesülhetne (így az érvelés erre vonatkozó része is hamar elvérzett)! Egy-egy sajnálatos kutyatámadás, vagy baleset alkalmával sokan elfelejtik, az állat nem önszántából került az utcára, a legtöbbjüknek van, vagy valamikor volt gazdája, csak épp a vele járó felelősséget nem vállalta.

Európában az utóbbi években Lengyelország élen jár a kóbor kutyák számának visszaszorításában, pedig nem rendelkeztek sokkal szigorúbb törvényekkel, egyedül azok érvényesítésére fektettek nagyobb hangsúlyt. A nem továbbtenyésztésre szánt fajtatiszta és a keverék kutyák kötelező ivartalanításával, valamint nagy összegű pénzbírságok kiszabásával csupán néhány év alatt a minimálisra csökkentették a nem kívánt szaporulatot és magasabb szintre emelték a felelős állattartást, sőt, további intézkedéseket vezettek be a balesetek megelőzése érdekében is. Utóbbit tekintve az, aki póráz nélkül sétáltatja a kutyáját az arra nem kijelölt helyen, akár 500 złoty (több mint 100 euró) helyszíni bírságot is fizethet, ezenkívül bíróság előtt is felelnie kell. A rendelkezés az ingatlantulajdonosokra is kitér, így akik például nem védik kellő mértékben kertjüket, és a kutya ki tud szökni az utcára, vagy a nem elég magas kerítést átugorva jut ki, azokat szintén megbüntethetik. Az elrettentés ereje működik, hiszen erre találták ki! Már az említett két intézkedés foganatosításával számos baleset megakadályozható lenne, és kordában lehetne tartani a felelőtlen, sok esetben már-már veszélyes állattartást.

A vérmes állatvédők talán felhördülnek a kötelező ivartalanítás hallatán, barbár cselekedetnek tartják, ugyanakkor ez az egyetlen egészséges módja a nem kívánt almok, a kóborkutya-utánpótlás létrejöttének megakadályozására. Az állatorvos-tudomány már rég alátámasztotta a beavatkozás előnyeit, már csak a tulajdonosokat kellene rábírni, akár a törvény erejével is. Sokakban biztos felmerül, hogy hát ez is plusz költségekkel jár, az angoloknak van erre egy nagyon jó mondásuk: „If you canʼt afford a vet, you canʼt afford a pet”, ami annyit takar, aki nem engedheti meg magának az állatorvosi ellátás költségeit, annak a házi kedvenc sem fér bele az anyagi helyzetébe. Aki alaposan mérlegel mielőtt egy új kedvencet vesz magához, s vállalja az ezzel járó kötelezettségeket, azt az ebadó sem rettenti el ettől, ahogy valószínűleg a felelőtlen, sokszor beazonosíthatatlan tulajdonosokat sem, akik tovább folytathatják tevékenységüket mások veszélyeztetése árán is.