Csütörtökön délután – közép-európai idő szerint 15 óra 33 perckor – óriási robajjal és porfelhő kíséretében felszállt az emberiség építette legnagyobb és legerősebb űrjármű, a SpaceX magán űrkutatási vállalat Starship/Super Heavy rakétája. A tesztrepülés pillanatait több százezren követték élőben az interneten, az irányítóközpontban pedig hatalmas üdvrivalgás és taps fogadta a startot. A 120 méter magas és 9 méter széles tömegű acélkolosszus méltóságteljesen emelkedett fel, azonban az indítás után már látszott, hogy a 33 Raptor hajtómű közül három nem működik, a pár perces emelkedés során pedig további három is leállt. Három perc után a rakéta elérte a 39 kilométeres magasságot, keresztbe fordult, elkezdett bukdácsolni, majd 3 perc 59 másodperckor 29 kilométeres magasságban felrobbant. Az irányítótoronyban a robbanást taps és üdvrivalgás követte, és amíg közösségi oldalakon gratulációk tömkelege jelent meg – Elon Musk, a SpaceX vezére is gratulált a mérnököknek és a tesztben résztvevőknek –, addig a világsajtó nagy részében robbanásról cikkeztek. Csakhamar két táborra szakadt a sajtó és a világ, egyesek sikerről, mások kudarcról – kiváltképp a kelet-európai sajtó – beszéltek.
(Fotó: SpaceX)
Hogy rekonstruálni tudjam, pontosan mi is történt, az Űrvilág űrkutatási hírportál beszámolóját hívom segítségül. A Starship/Super Heavy rendszer számára április 17-én nyílt meg az első indítási ablak, miután az illetékes Szövetségi Repülésügyi Hatóság (Federal Aviation Administration, FAA) az előző pénteken kiadta az engedélyt az indításra. A startot aznap a SpaceX nyugat-texasi, Boca Chica-i bázisáról (Starbase) tervezték, azonban egy technikai hiba miatt végül aznap lefújták a visszaszámlálást és a tesztrepülést áthelyezték csütörtökre. A tervek szerint a 70 méter magas Super Heavy gyorsítórakéta 33 Raptor hajtóműve az indítás után 2 perc 49 másodpercig üzemelt volna, amikor is a rendszerről levált volna az 50 méter magas, hat darab Raptor hajtóművel ellátott Starship űrhajó, amely további hat percen át emelkedve elérte volna a Föld körüli pályára álláshoz szükséges sebességet. A Starship azonban még nem tett volna meg egy teljes pályát, az elképzelések szerint az út mintegy háromnegyed része után a Csendes-óceánban, Oahu térségében (Hawaii-szigetek) landolt volna. A teljes repülési idő másfél óra, az elért legnagyobb felszín feletti magasság pedig 235 kilométer lett volna. Ami az első fokozatot, vagyis a Super Heavy rakétát illeti, az a hajtóművei egy részének újbóli beindításával ellenőrzött visszatérést hajtott volna végre a Mexikói-öböl vizére 30 kilométerre a felbocsátás helyétől. Mindez az ideális tervezett kimenetele volt a kísérletnek, de előzetesen kicsi esélyt adtak annak, hogy valóban minden a forgatókönyv szerint alakul. A SpaceX korábban végzett ugyan függőleges „ugrásokat” a Starship különböző prototípusaival, de a Super Heavy fokozat eddig még soha nem hagyta el a startállást. Nem véletlenül mondta korábban Elon Musk azt, hogy már azt is sikernek tekintené, ha az indítóhely nem semmisülne meg egy hatalmas robbanásban, hiszen az újjáépítése hónapokkal vetette volna vissza a tesztrepülések folytatását.
A szakemberek egyöntetűen sikernek értékelték a csütörtöki tesztrepülést. Egyrészt azért, mert a Super Heavy gyorsítórakéta először emelkedett fel a levegőbe, miközben olyan innovatív megoldásokat használtak, mint a folyékony metán üzemanyag – Elon Musk azért döntött a metán mellett, mert ezzel töltheti majd fel a rakétája tartályait a Marson – és a 33 három hajtómű telepítése, amely rendkívül bonyolulttá teszi a rakéta működtetését, viszont roppant nagy erőt kölcsönöz neki, hiszen csaknem kétszer nagyobb a tolóereje mint az eddig legnagyobbnak számító, a NASA ikonikus, az Apolló-program holdi repüléseihez használt Saturn-5 rakétájának, amelynek csupán öt hajtóműve volt. A SpaceX hordozóeszköze meghaladja a nemrég próbarepülését teljesítő, az Artemis-programban szerepet kapó SLS (Space Launch System) rakéta képességeit is. Leginkább az egykori Szovjetunióban 1969 és 1972 között négy indítási kísérletet megért, 30 darab, kerozinnal működő hajtóművel felszerelt N1 rakéta közelítette meg a Super Heavy hordozórakéta tolóerejét. Másrészt azért könyvelhetjük el a tesztet sikerként, mert a rakéta annak ellenére jutott el a legnagyobb erőhatásokat jelentő légköri rétegig, majd egészen 39 km-es magasságig, hogy hat hajtóműve felmondta a szolgálatot, majd miután keresztbe befordult és elkezdett bukdácsolni, nem tört darabjaira, sőt az óriási oldalterhelések ellenére a törzsén látható sérüléseket sem lehetett észlelni. Mivel a keresztbeállás lehetetlenné tette a fokozatok szétválását, végül a SpaceX irányítóközpontja, annak érdekében, hogy a rakéta nehogy lakott területre zuhanjon, a robbantási protokoll mellett döntött. Fontos innováció még a folyékony metán üzemanyagként való használata is, ugyanis Elon Musk eltökélten el szeretné juttatni az űrhajóját a Marsra, ahonnan vissza is kellene jutni, ahhoz pedig üzemanyag szükséges, és elviekben ki lehet nyerni metánt a marsi készletekből. Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy a SpaceX rendszere teljesen újrafelhasználható lesz, ugyanis az űrhajóhoz hasonlóan a hordozórakétát is finom landolás végrehajtására tervezték, vagyis ahelyett, hogy használat után majdan megsemmisülnének, a jelenlegi Falcon rakétákhoz hasonlóan, újra bevethetőek lesznek.
A tesztrepülés után Chris Hadfield kanadai űrhajós és Michio Kaku elméleti fizikus ugyanarra a gondolatra jutottak, miszerint a tesztrepülés és a mérnöki bravúrok egy új űrkorszak kezdetét jelentik, hiszen több mint ötven évvel a holdraszállás után innovatív megoldások bevetésével újból feléled az űrverseny és olyan hordozóeszközök megalkotásán dolgoznak a mérnökök, amelyek, amellett, hogy bolygóközi utazásra is alkalmasak lesznek, az újrafelhasználási lehetőségük miatt olcsóbbá tehetik az űrkutatást. Ugyanakkor mindketten felhívták a figyelmet arra, hogy bár az ilyen tesztek óriási óvatossággal történnek, szinte elkerülhetetlenek az ehhez hasonló kudarcok, amelyek elemzéséből valódi fejlődés történik. A SpaceX szakemberei jelenleg is a telemetrikus adatok elemzésén dolgoznak, hogy a hibák kiküszöbölése után a néhány hónap múlva esedékes tesztrepülés még sikeresebb lehessen.
Nyitókép: (Fotó: SpaceX)
