A tánc szorosan összefonódik az emberiség történelmével. Valamilyen formában mindig hozzátartozott az életünkhöz. Ahogy pedig az ember fejlődött és változott, táncai is rengeteg irányban változtak. A táncművészet valójában az egyik legrégebbi művészeti forma, amely nélkül őseinknek nagy nehézségei lettek volna a kommunikációban. Régebbi korokban az alapműveltség fontos követelménye volt a tánctudás, gyakran a férfiak a bálok, azon belül is a táncok alatt tudták kifejezni érzelmeiket választottjuk felé. A tánc tehát az önkifejezés egyik módja, amely napjainkban is oly népszerű, mint bármikor máskor az idők folyamán. A tánc olyan szabad mozgásforma, amelyben kiteljesedhet a lélek. Felszabadít és meggyógyít, elvarázsol és szórakoztat. Sokaknak nyújt teljes és aktív kikapcsolódást, feltöltődést egy dolgos hét után, aki pedig elkötelezi magát a tánc mellett, egy életformát alakít ki.
(Illusztráció – Pixabay.com)
Gyermekkorom egyik meghatározó élménye az volt, amikor beiratkoztam tánciskolába, ahol leginkább a modern tánc vonzott. Emlékszem, heti háromszor voltak táncóráink, és én csak akkor hiányoztam, ha éppen beteg voltam. Imádtam táncolni. Ahogy teltek az évek, a lányokkal egyre jobbak voltunk, egyre több versenyen vettünk részt nemcsak itthon, hanem külföldön is. Sosem felejtem el azt a napot, amikor egy magyarkanizsai táncversenyen a dobogó legfelső fokára állhattunk a táncpartneremmel, de azt sem, amikor külföldön világbajnoki címet szereztünk megannyi versenyző közül. A táncnak köszönhetem, hogy egy fantasztikus közösséghez tartozhattam, hogy világot láttam, hogy rengeteg emberrel megismerkedtem, hogy kiváló oktatóktól tanulhattam, hogy életre szóló barátságokat köthettem, és sokáig sorolhatnám még. Szívesen emlékszem vissza a tízéves táncos pályafutásom alatt gyűjtött élményekre, amelyeket a táncnak köszönhetően szerezhettem. A diplomáimat, okleveleimet, érmeimet, táncos ruháimat a mai napig féltve őrzöm kis szekrényemben, és ha néha-néha a kezembe kerül egy-két tánchoz kapcsolódó tárgy, mindig az jut eszembe, hogy hálás vagyok a sorsnak, hogy átélhettem ezeket a felejthetetlen pillanatokat.
Manapság egyre többet olvashatunk a tánc pozitív élettani hatásairól is, hiszen számos egészségügyi előnye van fizikailag és szellemileg egyaránt. Ezek szerint a tánc erősít, növeli az álló- és koncentrációs képességet. A tánctól könnyedebb és tudatosabb lesz a mozgás, fejlődik a testkultúra, továbbá fejleszti az együttműködési és alkalmazkodó képességet. Egy 2005-ben készült tanulmány kimutatta, hogy a tánc, mint egy teljes testet igénybe vevő mozgásforma, nagyon jót tesz a keringésnek, a légzésnek, a csontoknak és az izmoknak is. Ugyanakkor klinikai kísérletek igazolják, hogy a tánc oldja a stresszt, megszabadít a szorongásoktól és segít lenyugodni, különösen a társas táncok esetében. Tánc közben rengeteg mindent megtapasztalhatunk önmagunkról is. Amikor táncolunk, szabadnak, erősnek és boldognak érezzük magunkat, és tökéletesen egybeolvadunk a pillanattal. Azok is jobban érezhetik magukat egy áttáncolt éjszaka után, akik enyhe depresszióval küzdenek, ugyanis e fajta mozgás javítja az önbizalmat, az életminőséget és a szociális kapcsolatainkat is. Egyszóval a tánc kiváló orvosság az ember számára.
A tánc az idők során folyamatosan változik és megújul, a változások ellenére azonban egyvalami állandó a táncban: mégpedig az, hogy a kontaktuson, a test és test közötti kapcsolaton nyugszik – az élő érintésen, a fizikai, s abból fakadó érzelmi interakción. A kapcsolat, a kontaktus különösen szükséges ebben a bizalmon alapuló művészeti formában, hiszen minden táncművészeti műfaj eredője. A tánc – stílustól, műfajtól, iskolától függetlenül – az együttlétről szól. Az érzelmek átadásáról. Az egymáshoz tartozásról. A magunkért és a másikért való felelősségvállalásról. Arról szól, amiről a világ. Arról szól, amiről egy egészséges és jó világ.
Nyitókép: (Illusztráció – Pixabay.com)
