Az ENSZ Közgyűlése 1992-ben a szegénység elleni küzdelem világnapjává nyilvánította október 17-ét. Ez a nap a szegénység és a nyomor felszámolásának szükségességére hívja fel a figyelmet minden országban világszerte. A világnap gondolata Joseph Wresinski francia katolikus paptól, az ATD – Negyedik Világ mozgalom alapítójától származik, aki mindenfajta nyomorúság ellen kívánt fellépni. Az eredetileg francia mozgalom hamar elterjedt a világban és sokakat magával ragadott. 1987. október 17-én tömegek gyűltek össze Párizsban a Trocadéro épülete előtt elhelyezett emlékkő leleplezése alkalmából. Az emlékkőre Joseph Wresinski katolikus pap gondolatát vésték: „Valahányszor arra ítélnek férfiakat és nőket, hogy súlyos szegénységben éljenek, emberi jogok sérülnek. Magasztos kötelességünk, hogy erőink egyesítésével biztosítsuk a jogok érvényesülését.”
Joseph Wresinski gondolata a mai helyzetben, amikor teljes zűrzavar uralkodik és egy új világrend formálódik, talán még inkább aktuális, mint az elmúlt évtizedekben bármikor. Ha valaki, ő jól tudta, hogy mi a nyomor, hiszen maga is mélyszegénységben élő családból származott, születésétől kezdve megtapasztalta a legmélyebb nyomorúságot, lelkipásztorként pedig a nincsteleneket szolgálta. Ha élne, biztosan újra felemelné a szavát, mert napjainkban a globalista, emberellenes erők próbálnak maguk alá gyűrni mindent és mindenkit. Emiatt szegénységbe és nyomorba süllyedhet a világ, ha gyorsan-frissen nem térnek jobb belátásra a döntéshozók és mentik még a menthetőt azzal, hogy véget vetnek ennek az őrületnek, ami manapság zajlik. Az orosz-ukránnak nevezett háború, amelyet mindenki csak orosz-amerikai összecsapásként tart számon. Az európai országok önsorsrontó szankciói, illetve szembenállása mindennel és mindenkivel, aki máshogyan vélekedik. A mérhetetlen fegyverkezés és hadikiadások, a jelentős infláció, az égbeszökő energiaárak, az energiahordozók hiánya, a dráguló élelmiszerek, a gazdasági visszaesés és az általános létbizonytalanság. Mindez bizony rosszat sejtet, és bajt hozhat nemcsak az ókontinensre, de számos afrikai és ázsiai ország lakosságára is. Ha tovább romlik a helyzet, akkor a kisemberek Európa-szerte mindinkább a tömeges munkanélküliség, a kilátástalanság, a szegénység, az éhezés, a fagyoskodás és a hajléktalanság rémével nézhetnek szembe. Tömegesen sérülhetnek az emberi jogok, vagyis az egyénnek a békés, boldog, biztonságos és prosperáló élethez való joga.
A világ mostani kórképén tűnődve, számomra a 90-es évek szankciós és nyomorúságos időszaka jut eszembe a maga kilátástalanságával, zűrzavarával, törvénytelenségével és pénztelenségével. Remélem, hogy azoktól az állapotoktól ezúttal megkímél bennünket a Jóisten, mert abból többet, nem kérünk! Szerencsére, a mai Szerbia egyelőre sokkal jobb állapotban van, mint a 90-es évek Jugoszláviája. Remélhetőleg az elkövetkezőkben is tovább javul az ország helyzete és az emberek életminősége, bár a kilátások elég borúsak. A szegénység elleni küzdelemben szintén van még bőven tenni való az országban. Ezt támasztják alá az országos statisztikai hivatal 2021-es adatai is, amelyek még a 2020-as évből származnak, mivel a legújabb mutatókat a napokban teszik közzé, amit kíváncsian várok. A statisztikai hivatal tavalyi adatai szerint Szerbiában minden harmadik ember nem engedhet meg magának egy 140 eurós váratlan kiadást, mert nincs ekkora tartaléka. Minden tizediknek nem futja rá, hogy megfelelő módon felfűtse a házát vagy a lakását, valamint majdnem minden második lakos számára elérhetetlen álom, hogy egy hetet nyaraljon. A szegénységi kockázattal élő lakosok száma csökkenőben van, a szubjektív szegénység érzete azonban továbbra is erős. A lakosság körülbelül felének gondot okoz anyagilag kitartani a hónap elejétől a végéig, 40 százalékuk ezt csak nehezen tudja megoldani. Egyébként a 2020-as évi szegénységi kockázat 21,7 százalék volt, 1,5 százalékkal alacsonyabb, mint egy évvel korábban. A szegénységi küszöb az egyszemélyes háztartás esetében 22 000 dinár bevétel volt, a két felnőttből és egy 14 évesnél fiatalabb gyermekből álló háztartás esetében 39 600 dinár, a négytagú, két felnőttből és két gyerekből álló háztartás esetében 46 200 dinár. Az életkor szerinti megoszlás alapján a szegénység leginkább a legfiatalabbakat veszélyeztetni. Minden negyedik 18 évnél fiatalabb gyermek ebbe a csoportba tartozik, de nem kevésbé veszélyeztetettek a 18 és 24 év közöttiek, 2020-ban a 23,6 százalékuk tartozott ebbe a kategóriába. A szegénységi kockázat legkevésbé a 24–54 éves korosztályt érinti, amelynek 19,6 százaléka érintett. A legkisebb a szegénységi kockázat azokban a háztartásokban, ahol legalább három vagy annál több felnőtt személy él, gyermek pedig nincs. A legnagyobb a szegénység kockázata azoknál a családoknál, ahol két felnőtt mellett három vagy ennél több gyermek van, ilyen az érintett populáció 37 százaléka.
Sorolhatnám tovább az adatokat, de nem sok értelme van, mert közben az elmúlt egy évben több mint 13 százalékkal nőttek az árucikkek és a szolgáltatások árai, a fogyasztói kosár értéke havonta már állítólag meghaladja a 100 000 dinárt. A drágulást drágulás követi. Az elkövetkező napokban megjelenő legújabb adatok remélhetőleg rávilágítanak arra, hogy legalább a statisztika tükrében hol tart a szegénység elleni küzdelem Szerbiában. Bízok benne, hogy továbbra is javuló vagy legalább stagnáló tendenciát mutatnak a számok, de azon sem lepődnék meg, ha rosszabbak lennének a mutatók a korábbi évekhez képest.
