Baljós hírek érkeztek 2019 végén a közép-kínai Vuhanból. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) először az év december 31-én adott hírt egy új fertőző légúti betegségről, melyet a SARS-CoV-2 vírus okozott. A Covid–19-re keresztelt betegség okozta járvány terjedését, közeledését percről perce követhettük, végignéztük, hogyan duzzad világjárvánnyá. Már ezen a ponton érzékelhetővé vált a különbség a korábbi évszázadok nagy járványaihoz képest, hogy egy 21. századi pandémia nem csupán biológiai vagy társadalmi, hanem médiaesemény is. (Egy nap leforgása alatt több koronavírussal kapcsolatos képi inger termelődött és jutott nyilvánosságra, mint az évszázadokon át dúló pestis hagyatékának összessége – írta egyetemi szakdolgozatában lányom, mely a világjárványok képi világát, megjelenítését hasonlította össze.)
A koronavírus-fertőzés a legtöbb ember számára enyhébb lefolyású, mint a pestis vagy a kolera, ám ennek oka nem csupán a betegségre vonatkoztatható – a jobb életminőség és közegészségügy egyaránt lényegesek egy ilyen élethelyzetben. Az idősebb korosztály és a krónikus alapbetegségben szenvedők nagyobb valószínűséggel válhatnak a koronavírus áldozatává, ugyanakkor mi magunk is megtapasztalhattuk, hogy bárki esetében, aki elkapja a fertőzést, legyen akár életerős fiatal, fennáll a súlyos megbetegedés, vagy az elhalálozás lehetősége is.
Az elmúlt több mint két és fél évben a járvány és az ellene való küzdelem számos aspektusa milliárdok életére volt hatással. A kezdeti pánik, a különböző óvintézkedések bevezetése, az új élethelyzet kihívásai, az igyekezet ezek elfogadására, az izoláltság, karantén, egyéni és közös szokások kialakítása, a fokozott médiafogyasztás, a közösségi lét online térbe való átcsoportosítása, a szorongás, a védőoltások megjelenése, a hozzájuk tartozó kételyek és evidenciák harca, a társadalmi frusztráció és polarizáció erősödése, az intézkedések feloldása utáni visszaszokás sikerei és kudarcai, majd az egyre nagyobb léptékű közömbösség íve azokat az embereket is érintette, akik közvetlenül nem találkoztak még a vírussal (vagy nincs tudomásuk róla).
„Úgy vélem, a járvány sem a világtörténelemben, sem a mi életünkben nem hagy akkora nyomot, mint akkor hittük, amikor még erősen benne voltunk. Ugyanakkor tény, hogy nagy ütés, történés volt. Nem is annyira nekünk, az idősebb generáció számára, hanem az izgő-mozgó, örökké szaladó, a szabadságot jobban kiélvező fiatalság számára volt olyan élmény, amelyből megtudhatta, milyen az, ha háború van. A járvány ugyanis háború” – nyilatkozta Darvasi László író a vele készült beszélgetésben.
A művészetben is megjelent a világjárvány valamilyen formában, de a média ma már nem foglalkozik túl sokat a napi új esetszámokkal. A járvány terjedéséről szóló híreket elnyomják a háború és más katasztrófákról szóló tudósítások. A rádióban időnként elhangzó esetszámokat már teljesen közömbösen veszem tudomásul én is, és elkerülte a figyelmemet az a hír, hogy elindult a koronavírus-járvány újabb hulláma Németországban, ezért vissza kell állítani a maszkviselési kötelezettséget a zárt, nyilvános helyeken – mondta a német egészségügyi miniszter, aki kutatóorvosként elismert járványügyi szakértő. Hangsúlyozta, hogy a szövetségi kormány nem tudja kényszeríteni a tartományokat a járványügyi szabályok szigorítására, de nem a pánikkeltés a cél: tudomásul kell venni, hogy az új járványhullám nem hagy alább magától. Számos térségben, de főként a két év kihagyás után ismét korlátozások nélkül megtartott világhírű sörfesztivál, az Oktoberfest után, München környékén meredeken emelkedik a napi új regisztrált fertőződések száma, és a kórházi kezelések száma is nőtt, ami azt jelenti, hogy nem csak az enyhe lefolyású vírusváltozatok terjednek.
Ma már van elég oltóanyag, a járvány alakulásának követését szolgáló adatkezelési rendszer is fejlett, a tudósok az omikron több száz új formáját követik nyomon. A sikeres védekezéshez viszont a közreműködés is szükséges az emberek részéről.
Az egyre hűvösebb idő egy új Covid–19-hullámot hozhat magával Európába. A szakértők arra is figyelmeztetnek, hogy a beadott oltóanyagok kezdik elveszíteni a hatásukat, miközben kevesen kérik az emlékeztető vakcinákat. Az elmúlt két évben a korlátozó intézkedések visszaszorították az influenza terjedését, de idén még erősebben térhet vissza.
Az európai lakosság nagy része belefáradt az újabb vakcinák felvételébe. Sokan vannak, akiket már négyszer vagy ötször is beoltottak. Az emberek ezzel hamis biztonságérzetbe ringatják magukat. Sokan úgy gondolják, hogy ha legalább egyszer már átestek a betegségen és néhány oltást kaptak, akkor már immunisak a koronavírusra. Az EU-ban szeptemberben hetente 1–1,4 millió adag oltást adtak be, egy évvel korábban ez a szám heti 6 és 10 millió között mozgott. Az egészségügyi dolgozók szerint ennek az az oka, hogy sok véleményformáló pozícióban lévő személy azt kommunikálta, hogy a járványnak lassan vége, ez pedig hamis biztonságérzetet adott. Az sem segít a Covid–19 elleni védelemben, hogy az embereket világszerte ma már jobban érdekli, érinti a pénzügyi, gazdasági, energetikai válság és a háború.
Nincs ma már ember, aki nem ismerne valakit, akinek családjában tragédiával végződött a fertőzés. Gyökeresen megváltoztatta az életünket a világjárvány. Fásultabbak, türelmetlenebbek, feszültebbek lettünk. Átéltünk a karantént, a határok lezárását, az ünnepeket szeretteink nélkül töltöttük, megtapasztaltuk a home office és a távoktatás előnyeit és hátrányait, mindennapos kellékünk volt a maszk, a fertőtlenítés, valamennyien nagyon vártuk mindennek a feloldását, végét. A koronavírus azonban továbbra is kering világszerte. A megszelídült, megszelídített vírus új mutációi okoznak-e kellemetlen meglepetéseket? Lesz-e őszi-téli hullám? Vajon a több mint egy éve felvett vakcina megvéd-e valamennyire a komolyabb következményektől? Hogyan reagál a szervezetünk az újabb vagy az első találkozásra, kinek adjuk át szeretteink közül a fertőzést? Ma már nem szajkózzák a médiában a Covidra vonatkozó információkat, személyes felelősséget kell vállalnunk a döntéseinkért.
