Amire hiába vágytunk az év végi nagy hajrában, azt most lassan bepótolhatjuk. Egy laza pihenés már mindenkire ráfér, amikor szinte ki sem dugjuk az orrunkat otthonról, legföljebb egy séta erejéig, valami könnyű, de finom ebéd vagy vacsora, nyugodt kávézások, teázgatás, netán forralt bor, ha a karácsonyi készülődésből kimaradt volna, olvasgatás, filmek, szunyókálás… Egyszóval, szigorú feladatok nélküli bekuckózás. Bevallom őszintén, ahogy múlnak az évek, mind jobban az ünnepek utáni nyugodt percek, órák lesznek a kedvenceim, amikor már nincsenek különösebb feladatok, csak az öröm és hála, hogy (szinte) minden úgy alakult, ahogy elterveztük, azzal, hogy folyamatosan igyekszünk lazábbra venni a tervezést is. A maradék falatok a karácsonyi, újévi menüből sokkal jobban esnek ilyenkor, mint az elvárásokkal teli, feszes ünnepi napokban.
Lassan kipihenhetjük az elmúlt hetek fáradalmait, a lázas készülődést az ünnepekre, a nagy evéseket-ivásokat, a szilveszterezést. Kényelmesen hátradőlhetünk – meleg zokni, puha, kinyúlt melegítő, netán egy új pizsama – és lazíthatunk…
Ha akarjuk, kikapcsolhatjuk a külvilágot: középpontba helyezhetjük önmagunkat és szeretteinket.
A pihenés, az édes semmittevés nem azt jelenti, hogy kifolyik az idő az ujjaink közül; szükség van rá a derű megteremtéséhez magunkban és környezetünkben.
(Illusztráció – Pixabay.com)
Ilyenkor jut idő még egyszer visszagondolni az elmúlt év történéseire, megfogalmazni az előttünk álló hónapok legfőbb céljait. Az évek múlásával ez is erősödik bennem: mennyire fontos a szépet megőrizni és hálával gondolni mindarra, ami körülvesz, ami erősít, tartást ad, ami büszkeséggel tölthet el. Természetesen ezek lehetnek egészen apró dolgok vagy események, de mivel gyerekem éppen az egyetemi éveit zárta az elmúlt évben, 2022 számunka jelentős eredményeket hozott.
Az elmúlt évek folyamatos krízisei megviseltek bennünket is, de közben igyekeztünk a saját kis feladatainkra összpontosítani, azokat megoldani, és ha tehettük, nem az aktuális hírek és események alapján megítélni az életünket. Gazdasági nehézségek, világjárvány, háború, klímaváltozás, mindez nehezíti a mindennapokat, közben pedig stabilitásra, biztonságra vágyunk.
Az általunk nem befolyásolható és kontrollálhatatlan dolgok, események, tényezők alakítják az életünket, fel kell dolgozni, hogy folyamatos változásban élünk, és folyamatosan alkalmazkodni kell az új kihívásokhoz.
Mindebből lehet kilépés a januári megálló, egy kis hygge. Az emberek az utóbbi években érdeklődni kezdtek világszerte valami iránt, ami a komfortosság, a nyugalom érzését nyújtja. Talán ebben rejlik a dán életrecept titka: bizonytalanság idején ad egy kis menedéket. A világ (talán) legboldogabb országának a receptje a pillanat értelmes megéléséhez ad segítséget. 2023-ban is nyugodtan elfelejthetjük, hogy ez egy divat, trend, legyen inkább szükséglet valamennyiünk számára. Egyik válságból kerülünk a másikba, ahol nincs háború, nélkülözés, ott sem könnyű megtalálni a kapaszkodót. Meik Wiking könyvet írt a témában: Hygge – A dán életérzés, amely boldoggá tesz. Ebben olvasható: „A hygge inkább szól a hangulatról és élményről, semmint dolgokról. Arról, hogy együtt vagyunk a szeretteinkkel. Az otthon érzésétől. Hogy biztonságban vagyunk, védve a világtól egy olyan helyen, ahol elengedhetjük magunkat. Talán az élet kis és nagy dolgairól diskurálunk vég nélkül, vagy csak csendben élvezzük egymás társaságát, esetleg éppen egyedül kortyolgatunk egy finom teát.”
Sajnos válságos időszakokban ezek a dolgok már-már luxusnak számítanak. A könyvben arról is olvashatunk, hogy igenis meg kell teremteni az énidőt, valamint át kell hívni a barátokat is időnként, ily módon megjelenhet a nyugalom érzése bennünk, hogy van valamiféle kontrollunk az életünk felett: van időnk arra, amit fontosnak tartunk. A hygge télen nemcsak szükséglet, hanem túlélési stratégia is. „A hygge az ellenszer a hideg télre, az esős napokra és a mindent beborító sötétségre.”
Wiking azt is elismerte, hogy nagyobb átéléssel hódolhatnak az élet apró örömeinek a nagyobb biztonságot nyújtó országokban, s mi, sajnos, továbbra sem tartozunk közéjük. Ezért is meglepő a körkérdésünkre adott válaszok részaránya: Mit vár a leginkább az új évtől? Magasabb életszínvonalat, anyagi gyarapodást a válaszadók csupán 5 százaléka vár (remél?), jó egészséget szerettei és maga számára 40, több szabadidőt utazásra és kikapcsolódásra 2, békességet, kevésbé feszült közhangulatot 35, új szerelmet, bensőséges párkapcsolatot 3, 15 százalék pedig nem vár semmit, mivel úgy érzi, tőle úgysem függ semmi.
Kedves Olvasó, ha a mögöttünk álló hétvége nem volt ilyen laza, mint amit írásom elején említettem, tervezzék a következőt ilyenre. Hiszen erőgyűjtő is a csöndes év eleji megálló: rövid, megkülönböztetett időszaka az évnek, s ha elmúlik, próbáljuk ne ott folytatni ahol abbahagytuk. Igyekezzünk tudatosabban benne lenni a pillanatban, hálát gyakorolni mindenért, amink van, és nevezzük bárminek, dán életérzésnek vagy belső nyugalomnak, igenis, több időt fordítani kikapcsolódása, pihenésre, sétára, utazásra, kapcsolatainkra, barátainkra, családunkra, szeretteinkre. És még valami, csak akkor lehet magasabb az életszínvonalunk, kerekebb az életünk, ha hiszünk benne, hogy elsősorban a bennünk megszületett döntés, elhatározás, igyekezet lehet minden jónak a forrása.
Mit vár leginkább az új évtől?
Magasabb életszínvonalat, anyagi gyarapodást – 5%
Jó egészséget szeretteim és magam számára – 40%
Több szabadidőt utazásra és kikapcsolódásra – 2%
Békességet, kevésbé feszült közhangulatot – 35%
Új szerelmet, bensőséges párkapcsolatot – 3%
Nem várok semmit, tőlem úgysem függ semmi – 15%
