Atata zörnyülködve fogadta az ENSZ hétfőn kiadott klímaváltozási jelentését, amely szerint az emberiség a tevékenységével minden korábbinál erőteljesebben idézi elő az éghajlatváltozást, amely immár visszafordíthatatlanná vált.
– Megkondították a vészharangot – sóhajta az öreg. – Ez egy vörös riasztás az emberiség számára, hogy ha nem veszi komolyan a helyzetet és nem fog össze, akkor aligha kerüli el a klímakatasztrófát.
– Ez valóban borzasztó, Tegyula, de engem per pillanat sokkal jobban aggaszt az, hogy állítólag a szárazság miatt felszökik majd az élelmiszer ára – dünnyöge amama. – Felénk már az utóbbi időben így is megdrágult a sertéshús, a baromfihús, számos hústermék, a liszt, az olaj, a tojás, a gyümölcs, a zöldségféle, az ingatlan, az építőipari anyag, a technikai áru, a ruhanemű, a lábbeli, az ásványvíz, az alkoholos ital, a dohányáru, a benzin, a taxi, a villanyáram, emelkedtek a banki költségek, az adók, az illetékek… és a zakértők szerint ez a trend őszre is folytatódni fog, az árucikkek és szolgáltatások ára akár további húsz százalékkal is nőhet!
– Mindez a koronavírus-járvány, az aszály és a megnövekedett kereslet következménye – magyaráza a fater. – Elhiszem, Tematild, hogy ez téged rettentően nyomaszt, de hidd el, a te gondjaid eltörpülnek az elénk tárt jövőkép mellett, amelyben a tengerszint még jobban fog emelkedni, a sarkvidéki jég még inkább zsugorodik, és sok növény- és állatfaj nem lesz képes alkalmazkodni az új körülményekhez! A globális felmelegedés már most a Föld minden lakott részén szélsőséges időjárási körülményeket idéz elő, aminek nap mint nap a tanúi lehetünk.
– A zanyósom szerint réges-régen is voltak pusztító természeti katasztrófák – mondá az éppen betoppanó Zacsek –, csak az a különbség, hogy akkoriban még nem volt okosteló és nem értesültünk minden viharról, árvízről, tornádóról, földrengésről meg erdőtűzről a világban. A héten százegyedszer messélte el, hogy akkor is micsoda orkán erejű szél fújt, amikor az apósommal esküdtek, mindenestől elvitte a lakodalmas sátorról a ponyvát. És, mint mindig, most is pityeregve fejezte be emlékezését, hogy az ő házassága is pontosan olyan viharos volt, mint az esküvője.
– Elhiszem, zomzéd, hogy a kedves anyósa lagzija idején nagy zivatar volt – jegyzé meg atata –, de mondja meg neki, hogy ez most egy kicsit más. Ausztrál kutatók már tavalyelőtt figyelmeztettek, hogy egy „káoszba fulladt világ” vár az emberiségre, és „az emberi civilizáció 2050-re nagy valószínűséggel véget ér”. Merthogy a klímakatasztrófa káros hatásai, mint például az élelmiszer- és vízhiány, fokozzák majd a meglévő társadalmi-politikai instabilitást, ami az elkövetkező időszakban felgyorsítja a különféle konfliktusok kialakulását.
– Jaj, Tegyula, mi lesz velünk, ha ideér a világvége? – sopánkoda az öreglány.
– Majd időben lelépünk Új-Zélandra – válaszola nyugodtan a fater. – Elszigeteltsége miatt apokalipszis esetére állítólag a szigetország számít a legjobb menhelynek a földkerekségen.
– Akkor nem árt elkezdeni spórolni, zomzéd – kuncoga a Zacsek –, az egyik Google-alapító nemrég tízmillió dollárért vett új-zélandi útlevelet.
– Tegyük fel, hogy eljutunk oda – nyugtalankoda továbbra is a muter –, de mihez kezdünk majd ott?!
– Leforgatjuk a Gyűrűk ura újabb folytatását – viccelőde az öreg –, legfeljebb őrizzük a végtelen zöld dombokon a birkákat, tudtommal ott kilencszer több van belőlük, mint az emberekből.
– Nem rossz ötlet – ismeré el a Zacsek –, a legjobb bizonyíték arra, hogy van mitől tartani az emberiség jövőjét illetően, az, hogy egyre több dúsgazdag költözik Új-Zélandra.
– Biztos az éghajlatváltozásra vezethető vissza az is, hogy a németek tervbe vették az utak klimatizálását – spekulála amama.
– Én is olvastam! – lelkesede be a fater. – A terv szerint az utakon csöveket helyeznek el, amelyekben termálvíz folyik majd, amely télen fűt, nyáron pedig hűt.
– Én egyelőre megelégednék azzal, ha felénk az utak nem lennének teli kátyúkkal – gáncsoskoda a Zacsek.
– Az ifjú svéd klímaaktivista, a Greta Thunberg pedig a napokban közölte, hogy már három éve nem vásárolt új ruhaneműt – mondá az öreglány –, és elítélte a divatipart, mert szerinte az hatalmas mértékben hozzájárul az éghajlatváltozáshoz.
– Nahát! – hüledeze a Zacsek. – Attól tartok, hogy mire ezt a világon élő összes nővel megérteti, már rég az apokalipszisben gázolunk majd.
– Három év?! – fintoroga atata. – Az semmi – legyinte lefitymálóan. – Én minden ünnepségre az esküvői öltönyöm húzom fel. Öregebb, mint a Greta! Időközben már háromszor kiment a divatból, meg háromszor visszajött a divatba. Igaz, a zakót már nem tudom begombolni, de zerencsére nem kell sokszor felhúzni. Lagzikat már nemigen tartanak, fogadásokra nem hívnak bennünket, bálokba nem járunk, a színházban meg mostanság sokszor olyan ordenáré dolgokat játszanak, hogy ahhoz uopste nem kell kipöttyenni, mint rég.
– Szó mi szó, a te öltözéked alapján egyetlen fényképről sem lehet megállapítani, hogy éppen melyik ünnepségen készült – jegyzé meg a muter.
Az elhangzottakról a Zacseknek a következő vicc jutott az eszébe.
– Jean, mi ez a dübörgés a szekrényben?
– Csak a ruhaneműk mennek ki a divatból, uram!
Divat ide vagy oda, sajnos ez a hét sem múlhatott el koronavírus-hírek nélkül. Sőt! A delta variáns mellett immár az állítólag sokkal fertőzőbb és az antitestekkel szemben sokkal ellenállóbb lambda változat is fenyeget. Felénk napról napra nőtt az új fertőzöttek száma, akik közt már beoltottak is vannak. Nem csoda, hiszen szinte már senki sem hordja a védőmaszkot, az emberek visszatértek a munkahelyükre, és dívik az éjszakai szórakozás! Azt rebesgetik, hogy az EU leveheti Zerbiát a zöldlistáról. Nyakunkon a negyedik hullám, a zakértők újabb zigorításokat emlegetnek, a zősök pedig még most sem tudják, hogy iskolakezdésre tankönyveket vagy inkább tabletet vegyenek a részemre.
No de egy érdekesség is elhangzott a héten a téma kapcsán.
– Hallották – mondá a Zacsek –, a járványhelyzet alatt jeleskedő női tudósok és egészségügyi dolgozók tiszteletére egy hat babából álló új Barbie-sorozat készült.
– Szép gesztus, ugyanakkor a régi mulasztások egyféle jóvátétele – magyaráza az öreglány. – A gyártót ugyanis sok kritika érte az utóbbi időben, merthogy a karcsú, fehér bőrű, kék szemű, hosszú hajú, nagymellű baba irreális képet fest a nőről és tévesen ábrázolja a női szépséget.
– Nem vagyok biztos abban, hogy ez mindenkit zavarna – jegyzé meg sejtelmesen a fater, és nyilván bővebben is kifejti a véleményét, ha amama szikrázó tekintete belé nem fojtja a szót.
Megpróbálva csökkenteni a feszültséget, a Zacsek gyorsan elmessélt egy idevágó viccet.
– Néni, tessék mondani, ha a sima Barbie kétezerbe kerül, akkor az elvált Barbie ára miért harmincezer?! – kérdi a kislány az elárusítónőt a játékboltban.
– Azért, mert Ken autója és háza is jár hozzá!
Pistike, divatdiktáló apokalipszis-migráns
