A héten megkezdődött ez az irtó időigényes jelenléti oktatás, és ahogy az a vicces bácsi a tévében mondani szokta, jelenlétemmel én is emeltem az esemény fényét. Az első lecke, amit megtanultam, az, hogy az idő relatív fogalom: 45 perc a fociban piszok gyorsan elillan, egy tanóra azonban sose, hogy véget érjen! A tanító néni mindenesetre nagyon be van zsongva, úgy tűnik, hogy az összes tudnivalót ripsz-ropsz meg akarja velünk taníttatni.
– Nem tudom, Tematild, csak nekem tűnik úgy, de mintha már hetek óta a tanévkezdésről szólna minden – dünnyöge atata. – Olyan izgatott mindenki, mintha legalábbis felvettek volna bennünket a zunióba!
– Arra még egy kicsit várni kell, Tegyula – jegyzé meg az öreglány –, viszont ezt a nagy lelkesedést megértem, hiszen a kényszermegoldásként működtetett online modellel többnyire negatívak a tapasztalatok. Ugyan mit tanultak meg a gyerekek a távoktatás alatt?
– Hát – vakará meg a fejét a fater –, a tiktokozás fortélyait sikeresen elsajátították.
– Az állapotokról árulkodik az is, hogy egyre több szülő járatja magánórákra a gyermekét – zörnyülköde amama –, egyesek már azért is, hogy felkészültek legyenek az első osztályra.
– Ennek ellenére tanító ismerőseim arra panaszkodnak, hogy sok kisdiák, amikor elkezd iskolába járni, még a cipőfűzőjét sem tudja megkötni – kuncoga az éppen betoppanó zomzéd Zacsek.
– No de én továbbra sem értem, vajon miből fakad ez a tanév eleji optimizmus – töprenge az öreg –, amikor a koronavírus újra tombol, napról napra nő az új fertőzöttek száma, már a napi 3000-et is meghaladta, a védőoltás-felvétel a fiatalok körében stagnál, és néhány dicséretes kivételtől eltekintve, arról se sokat hallani, hogy az iskolák a nyári szünetben újabb fertőtlenítési intézkedéseket vezettek volna be a vírus terjedésének meggátolása érdekében.
– Úgy tűnik, hogy ez a fránya koronavírus csak nem adja fel – sóhajta a muter. – Sőt! Állítólag a delta variáns ellenállóbb a vakcinára, és sok helyen már most ez a domináns válfaj.
– Közben egyre több szó esik valami sok mutációs dél-afrikai meg egy állítólag nagyon veszélyes kolumbiai variánsról is – magyaráza a Zacsek –, svájci kutatók pedig arra figyelmeztetnek, hogy lehetséges a koronavírus zupervariánsának a megjelenése, a Covid 22, amely az eddig létező összes válfaj kombinációja lehet!
– Az meg ugyan milyen lesz? – hüledeze az öreglány.
– Három számmal nagyobb a mostaninál – válaszola atata.
– Közben a védettségi igazolvány bevezetését és a gyülekezési tilalom újbóli elrendelését rebesgetik – ismerteté a Zacsek. – Az egyik újság meg azt írja, hogy őszre a harmadik dózis felvétele lehetne majd a külföldi utazások feltétele!
– Magyarán: a harmadik vakcina lesz majd a vízum! – állapítá meg a fater.
– Nem is megyünk sehová – jegyzé meg beletörődötten amama.
– Ja, csak az árak ne szabaduljanak el túlságosan – mondá az öreg. – Az aszály tönkretette a kukoricát, a napraforgót és a krumplit. A burgonya már meg is drágult. Azt hallottam a piacon, hogy krumplihiány fenyeget!
– A pénzügyis Mali ennek ellenére bizakodó – így a Zacsek –, azt mondja, hogy az átlagfizetés másfél év múlva már 680 euró lesz, 2025-re pedig eléri a 900 eurót!
– Olyan csudajó megy majd, hogy a zösszes gastarbeiter hazaköltözik! – csipkelőde atata.
– Lehet, akkor majd megnő a honi lakosok száma, mert attól tartok, hogy most jóval alacsonyabb, mint hinnénk – aggóda a muter –, de majd a közeledő népszámláláson kiderül.
– Annak kapcsán is volt a héten nagy ribillió – csóválć a fejét a Zacsek –, nem győzték elítélni azt a kezdeményezést, hogy a vajdaságit is ismerjék el nemzeti identitásként.
– Ez is csak egy a sok hűhó semmiért kategóriából – legyinte a fater. – Legutóbb is több százan voltak azok, akik dzsedájnak, marslakónak vagy hupikék törpikének vallották magukat. Ki tudja, lehet, hogy majd legközelebb sokan antivaxerként határozzák meg identitásukat!
– No de velünk ellentétben, nem mindenki tart a járványhelyzet elburjánzásától – mondá a Zacsek. – A zanyósomtól tudom, hogy a zadrugások már felkészültek az új évadra. Az egyik bulvárlap arról is beszámolt, hogy valamelyik csajszi valóságos „nagyjavításon” esett át: megoperáltatta az orrát és megcsináltatta a melleit, most már mehet trollkodni a tévébe!
– Hallod, Tegyula, örülhetnél, hogy én megelégszem néhány ruhaneművel, cipellővel és egy új frizurával! – incselkede az öreglány.
– Erre most nem mondok semmit, Tematild – mondá atata néhány másodpercnyi hallgatást követően, mialatt biztos elszámolt magában tízig.
Minderről pedig a Zacseknek egy tanmesse jutott az eszébe.
A hangya egész nyáron keresztül látástól vakulásig dolgozott, kuporgatott, hogy télen ne szenvedjen hiányt, miközben a tücsök egész idő alatt csak hegedült, dőzsölt és vigadozott. Amikor beköszöntött a tél, a hangya meghúzta magát szerény otthonában, és a kemény munkával összegyűjtött javakból igyekezett túlélni a zimankós időszakot, a tücsök pedig beköltözött egy valóságshow-ba és egész télen át csak hegedült, dőzsölt és vigadozott.
Mi ebből a tanulság?! – kérdeztem volna a nagyokat, de olyan bágyadtan meredtek maguk elé, hogy úgy voltam vele, jobb, ha csendben maradok. Nyilván ők sem akartak holmi tanulságokkal foglalkozni, ezért inkább témát váltottak.
– Húsz év után az ámerikai katonák kivonultak Afganisztánból – nyugtázć az öreg. – A héten az utolsó tengerészgyalogos is elhagyta az ázsiai országot.
– Ez volt az USA eddigi leghosszabb háborúja – fűzé hozzá a Zacsek.
– És az egyetlen, amelyben mindkét fél nyert – szögezé le amama.
– Kíváncsi vagyok, vajon hogyan reagálnak majd a nyugati feministák arra, ha a hatalmat megkaparintott tálibok újra megcsorbítják a nők jogait – töprenge a fater. – Vajon bojkottálják majd azon országok termékeit, amelyek jó kapcsolatot építenek ki az iszlamista rezsimmel?!
– Én mindenesetre figyelni fogom őket! – így a Zacsek. – Mert számomra a kávézás közben a facebookon tanúsított megrökönyödés, felháborodás és ítélkezés falra hányt borsó!
– Elképzeltem, ahogy az oklahomai Peggy kiposztolja, hogy irgumburgum, amire sok-sok Linda, Barbara, Susan és a többi urbánus amazon nyom egy-egy lájkot – élcelőde atata –, aminek láttán a szakállas talibánok úgy megijednek, hogy nyomban eldobálják fegyvereiket, és elrejtőznek sivatagi barlangjaikba rendezgetni a végtelen afgán termőföldekről leszüretelt mákgubókat.
– No de hogyha a zegény ámerikaiaknak az afganisztáni kivonulás nem lenne elég – sajnálkoda a muter –, az ország déli részén elképesztő erővel tombol az Ida hurrikán.
– Úgy bizony – erősíté meg a Zacsek. – A tévéfelvételeket látva az egyik munkatársam meg is jegyezte, hogy az ő volt feleségét is Idának hívják, és az is pontosan így viselkedett, mint ez a hurrikán: hevesen és nedvesen érkezett, távozáskor meg vitte az autót meg a házat!
Pistike, intenzíven okosodó kisdzsedáj
