„Abban az időben Jézus kijött a zsinagógából, és elment Simon és András házába. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak is Jézusnak. Jézus odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette. Erre megszűnt a láza, és szolgált nekik. Amikor lement a nap és beesteledett, odavitték hozzá a betegeket és a gonosz lélektől megszállottakat. Az egész város ott szorongott az ajtó előtt. Jézus pedig sokakat meggyógyított, akik különböző bajokban szenvedtek; és sok ördögöt kiűzött. De nem engedte megszólalni őket, mert tudták, hogy ő kicsoda. Hajnalban Jézus nagyon korán kelt. Kiment (a házból), elment egy elhagyatott helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele lévők utánamentek. Mikor megtalálták, azt mondták neki: »Téged keres mindenki!« De ő azt felelte: »Menjünk el máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot, – hiszen ezért jöttem.«” És ment, hirdette az evangéliumot a zsinagógákban Galilea egész területén, és kiűzte az ördögöket. Mk 1,29-39
Krisztusban Kedves testvéreim!
A múlt heti evangéliumban hallhattuk, hogy Jézus a kafarnaumi zsinagógában tanított és meggyógyított egy ördögtől megszállott embert. Ma a történet tovább folytatódik, ugyanúgy ördögűzéssel és gyógyításokkal. Ezek az események azt tárják elénk, hogy Jézus teljes lendülettel beleveti magát a szolgálatba. Gyógyítani akarja a bűntől megsebzett embert. A mai történetben először is ott van Péter anyósa, aki lázas betegen feküdt. A magas lázból nem tudjuk megállapítani a kór okát, legfeljebb csak azt, hogy ágyhoz kötötte az asszonyt, akit súlyos betegnek tartottak. Jézus gyógyításkor nem mondott imát, csak megfogta a beteg kezét, fölsegítette. Megérintette a beteg asszony kezét, de nemcsak a kezét, hanem az egész valóját érinti meg, és az egész embert segíti föl. Jézus minden gyógyításban megérint bennünket, olyan közel kerül hozzánk, amennyire csak lehet, a szívünkig hatol. Amikor Krisztus megérinti, meggyógyítja, fölsegíti ezt az asszonyt, az azonnal az Ő szolgálatára lesz. A gyógyulásnak ez az igazi értelme: az ember szolgál neki. Amikor Jézus gyógyít, abban a pillanatban cselekvővé teszi az embert. Ez a cselekvés: szolgálat. Az evangélium szolgálata a gyógyulás biztos jele. Ki ne akarna meggyógyulni ebben a beteg világban? Mindannyian a gyógyulásunkat keressük, és már ez jó hír, ha ezt felfedezzük magunkban, mert ezzel elismerjük, hogy a bűntől sebzettek vagyunk, hogy betegek vagyunk, hogy a szívünk ezer darabra tört, és nincs, aki bekötözze sebeinket. De a kérdés az, hogy kitől várjuk a gyógyítást. Ki a te orvosod? Természetesen, ha beteg az ember, elmegy az orvoshoz és kivizsgáltatja magát, kap gyógyszert, és reméli a legjobbakat, reméli, hogy a felírt gyógyszertől meggyógyul. Ez jól is van így, hiszen az orvostudomány is fontos az ember számára, és napról napra fejlődik. Mindezt Istentől kaptuk ajándékba. De nem szabad elfeledni, hogy az emberi orvoslásnak megvannak a maga korlátai, és ott, ahol az ember már nem tehet semmit sem, ott van szükség a hitre, ott van szükség az Istenbe vetett bizalomra. Valahogy úgy működik ez, hogy szükség van mindkettőre, az orvostudományra és a hitre is. Mindent tőlünk telhetőt meg kell tennünk azért, hogy egészségesek legyünk, mert a testünket a Teremtőtől kaptuk, és ha valami elromlik benne, természetesen lehet orvosságokkal gyógyítani, de ne feledjük el az imádságot sem. Sok szakorvos nem kapcsolja össze a betegséget és a bűnt, a gyógyulást és az imádságot, és emberi korlátok között keresik a kór okát, igyekeznek azt megszüntetni. Tevékenységük folyamatos munka, de nem a teljes ember gyógyítását szolgálja. A keresztény betegápoló mindig a teljes emberre összpontosít. Az orvos helyett a betegápoló a szenvedő ember legnagyobb támasza. A gyógyszer és az ima nem felcserélhető eszközök, de közös alkalmazásukkal nemcsak egy betegségtől szabadítják meg az embert, hanem utat mutatnak neki az egészséges, hívő magatartás kialakításához. A gyógyítások, amelyeket Jézus művel, az Ő hatalmának és szeretetének jelei. Jézus úgy mutatja meg, hogy elérkezett Isten országa, hogy helyreállítja az emberek lelki és testi egységét. Ezek a gyógyulások jelek: nem teljesek magukban, hanem Krisztus üzenetéhez vezetnek minket, Istenhez, és arra, hogy megértsük, azt hogy a legvalóságosabb és legmélyebb betegség Isten hiánya, aki az igazság és szeretet forrása. Csak az Istennel való kiengesztelődés adhat nekünk igazi gyógyulást, valódi életet. Jézus prédikál és gyógyít egyszerre. Hirdeti az evangéliumot, az örömhírt, és akik ezt befogadják, gyógyulást nyernek.
Krisztusban, Kedves Testvéreim!
Jézus mai is él, és ugyanúgy gyógyít, mint kétezer évvel ezelőtt. Igaz földi, testi valójában nincs közöttünk, mert a mennybe ment, de a Szentlélek ereje által a szentségek által gyógyít és vigasztal bennünket. A mai evangéliumban arra kapunk tőle meghívást, hogy befogadva az Ő szeretetét, legyünk mi is az Ő gyógyító keze, adjuk tovább az Ő gyógyító szavait azoknak, akik szükséget szenvednek, akik betegségtől gyötörtek.
Ámen.
(A szerző a szabadkai székesegyház káplánja.)
