„Fasiszták egy csoportja követ el rendbontást rendszeresen a képviselőházban, csak a következő választásokig tarthat mindez, akkor ugyanis semmilyen koalíciók és kombinációk sem juttathatják őket újra be a parlamentbe: a fasiszták a történelmi múlt részévé válnak” – fogalmazott meglehetősen élesen Újvidéken Aleksandar Vučić államfő arra az újságírói kérdésre válaszolva, amelyik a minap történt legújabb parlamenti incidenst firtatta.
Boško Obradović, az ellenzéki szélsőjobboldali Dveri elnöke vezeték nélküli egérrel dobta arcon Aleksandar Martinovićot, az adminisztratív bizottság elnökét, a Szerb Haladó Párt tisztségviselőjét. A vita akörül alakult ki, hogy szót kaphat-e még Obradović az ülésen vagy sem. Azon, mellesleg, a képviselő pénzbírságát vitatták meg: korábban ugyanis azzal illették és húsz napra eltávolították a parlament üléseiről. A képviselő a parlament elnökét lopónak, a bizottság vezetőjét pedig e lopó lábtörlőjének nevezte, felháborodott, amikor nem kapott szót, nekivágta az egeret a bizottsági elnöknek, majd dulakodás alakult ki a képviselők között. Valóságshow élesben a parlamentből.
Tettlegesség esetében aligha érdemes elgondolkodni azon, hogy kinek volt igaza. Lehet, hogy tényleg figyelembe kellett volna vennie a bizottság elnökének a képviselői hozzászólásokat, lehet, hogy ezek a képviselők már hozzászóltak és visszaéltek idejükkel. Nem mellékes, de nem is elsődleges kérdés ez most. Olyan viselkedésről van szó, mely lassan a kocsmákból is kiveszik, s az ország legrangosabb intézményében végképp nem lenne helye.
Meglehet, sokan azt hitték, a kilencvenes években meg az ezredforduló első éveiben „kitombolták” már magukat a politikusok, s nem kell újra nyakon öntött képviselőket, repülő cipőket látnunk. Rá kellett jönnünk, optimizmusunk volt túl nagy és indokolatlan. Csak a technika fejlődött, a politikai kultúra nem, némelyeknél legalábbis egyáltalán nem. Most már nem cipők, hanem hordozható laptopegerek szálldosnak: a fejlődés Szerbiája, egy mondatba sűrítve.
Éppen Obradović volt az, aki nemrégiben egy koszovóinak mondott nagyobb kődarabot is bevitt a parlament ülésére. Maja Gojković megkérte a biztonságiakat, hogy kísérjék őt ki a kődarabjával együtt. Olyan esetnek is a szemtanúi lehettünk, amikor szintén a Dveri tagjai Gojković irodájába rontottak be a titkárnő feltartóztatásának ellenállva, s ki akarták onnan cibálni a házelnököt, hogy bizonyítsák igazukat. Lehet, hogy valóban békésebb lenne a képviselőházi élet nélkülük? Ezt már a szavazóknak kell majd eldönteniük Vučić helyett.
Egy dologban azonban, sajnos, úgy tűnik, teljesen biztosak lehetünk: minden politikai korszaknak megvan Szerbiában a maga Šešelje. Most éppen olyan helyzetben vagyunk, hogy lehetne kettő is, de az eredeti valahogyan lenyugodott az utóbbi években. Mindig van egy showman, aki dühös, lázad, dobál, ver, s olykor szórakoztat is. Kár, hogy mindezt a parlamentben teszi, melynek munkáját az egész világ figyelemmel kíséri.
