Gyurcsány Ferenc megint elővette a külhoni magyar kártyát. Teszi ezt 2004 óta rendszeresen. Kitartóan veri az éket az anyaországi és a külhoni magyarok közé. A nemzet fogalma, úgy tűnik, a DK és elnöke számára más, mint ahogyan azt a legtöbben értelmezzük. Még miniszterelnökként a határon kívülieknek szánt magyar állampolgárság ellen kampányolt meglehetősen csúnyán. Az anyaországot féltette a sok toprongyos határon kívülitől. Ha időről időre nem venné elő a határon kívülieket, már csak rossz emlékként őriznénk a 2004-es népszavazás idején tett kijelentéseit. De tesz róla, hogy ne felejtsünk. 2013-ban a választást megelőzően szintén ostorozta a határon kívülieket, aztán tavaly decemberben pártja, a DK aláírásgyűjtést kezdeményezett, hogy megvonják a külhoni magyar állampolgároktól a szavazati jogot. Aki nem él Magyarországon, az ne szavazzon, mondta Gyurcsány Ferenc, s arra számított, a kormánypártokon kívül a többiek majd csatlakoznak hozzá, de egyedül maradt a politikai színtéren a kezdeményezésével.
Hogyisne maradt volna egyedül, amikor nemrégiben a televízió képernyőjén láthattuk, hogyan vendégeli meg a migránsokat saját otthonában, s tudjuk, hogy szerinte a migránsokat be kellene fogadnia Magyarországnak, a határon kívülieket meg nem. Bárhogyan is próbálunk épeszű magyarázatot találni erre, nem megy. Azaz mégiscsak van valamiféle elképzelésem: mindegy milyen eszközzel, de le kell győzni a Fideszt, s ha ennek ára a határon kívüliek megtagadása, hát akkor ezt kell tenni.
A napokban Ara-Kovács Attila, a párt külügyi kabinetvezetője politikai prostituáltaknak nevezte a külhoni szavazókat. A stigma nem lóg ki a sorból. A pártelnök következetesen a nemzet megosztása érdekében kampányol. Már 2004-ben is ezt tette miniszterelnökként, amikor még szó sem volt a kettős állampolgársággal járó szavazati jogról. Akkor csak a csőcselék beözönlésétől féltette az anyaországot, most meg attól tart a DK, hogy szavazati jogukkal élve a határon kívüliek annak a pártnak a listájára voksolnak, amely támogatta őket. Azt nem tudni, hogy a külhoni választók hogyan szavaznak majd, de minden okunk meg van feltételezni, hogy a fenti kijelentések után nem a DK lesz a legnépszerűbb a külhoni választók körében.
Időről időre mindig akad valaki, aki rúgni kíván belénk egyet. Két évvel ezelőtt a HVG-ben Spíró György beszélt a balkáni magyarokról: „jön a Balkánról egy másfajta mentalitáshoz szocializálódott magyar népesség, ami a határok megnyitása miatt törvényszerű. A balkáni mentalitás törzsi jellegű, szinte kizárólag rokoni kapcsolatokra épít, az számít, hogy ki melyik klánhoz tartozik, nem pedig az, hogy kinek milyen érdemei vannak. A kisebbségi fejlett, városias magyarság nem tehet róla, hogy ezt az archaikus mentalitást kapta kilencven éve a nyakába. Magyarországon is megvolt eleve, de most megerősödött.”
Nem számít a különleges kultúránk, világhírű művészeink, toprongyos, törzsi jellegű magyarok vagyunk Spíró szerint úgy egészében véve, mindannyian, Gyurcsány Ferenc pártja szerint meg politikai prostituáltak.
Soha sem fogom elfelejteni egy magyarkanizsai bácsika arcát, aki arról mesélt, hogy ő soha sem költözött sehová, csak a határok jöttek, mentek, ő megmaradt. Ott lakik ma is, ahol ősei éltek. Magyar volt az egész családja, ő is az, mert mi lehetne, ennek született, mondta. Könnyezett, és mint egy kincset, simogatta a honosítási okiratát. Neki ez járt, suttogta, és hálásan köszönte az anyaországnak, hogy végre megnyugodhatott a lelke, van egy papírja arról, hogy nemzetéhez tartozik. Családtag lett.
Semmilyen mértékegységgel nem mérhető le, hogy ki mennyire örül, vagy mit érez, ha emlékeztetik arra, hogy vajdasági létére magyar állampolgár is lehet. Megkockáztatom, hogy a döntő többség hálásan gondol arra a kormányra, a Fidesz-KDNP-re, amelynek egyik első feladta volt hivatalba lépését követően az állampolgársági törvény módosítása és ezzel megteremteni a lehetőséget, hogy a külhoni magyarok könnyített eljárással szerezhessék meg a magyar állampolgárságot.
Az állampolgárságért, az anyagi támogatásért, de minden egyes látogatásért, intézményeink ünnepein való részvételért is hálásak vagyunk. Igen, hálásak, mert így érezzük az anyaország gondoskodását. S azt érezni, hogy szeretnek bennünket, vagy fontosak vagyunk, sokkal jobb, mint szégyenkezni, hogy a magyar kormánynak nem kellünk. 2004-ben éppen Gyurcsány Ferenc kampánya okán kérdezték meg szabadkai kollégáink tőlünk, hogy mi az oka annak, hogy még az anyaországnak sem kellünk mi, vajdasági magyarok? Vétettünk valamit? Mi a baj a vajdasági magyarsággal?
Ez lenne a politikai prostitúció? A szavazati jog egy lehetőség. Mindenki lelkiismerete szerint vagy él vele, vagy sem. S hogy ez a DK-nak nem tetszik, az nem gond, de az már igen, hogy a korábbiak mellé a politikai prostituáltak jelzőt is felsorakoztatták, mint a külhoni magyarok jellemzőit. Helyettük is szégyenkezünk.
