Tartanak vagy nem tartanak? Lesznek vagy nem lesznek? A szerbiai polgárnak már ezeknek a kurta kérdéseknek a feltevésekor rémlik, hogy választásokra vonatkoznak, nem is kell pontosítani, befejezni, kiegészíteni a mondandót. Hogy miért van ez így? A hazai politikai színtér egyik legjelentősebb, folyamatosan előkerülő kérdése ez az utóbbi néhány év alatt. Hogyan dönt a kormányfő, ma már államfő, kinek felelnének meg és kinek nem, mi szól a választások mellett és mi szól azok ellen… Elmúlik néhány hónap az „egyszerű” állami ügyek rendezésével, néhány jelentős diplomáciai látogatással, néhány régióbeli feszültség kirobbanásával majd elcsendesedésével, s ismét központi témaként tekint mindenki az újbóli voksolás lehetőségére. Ha még valamilyen másik hatalmi szinten betöltött pozícióért tartott választás is kapcsolható a történethez, akkor egyenesen elkerülhetetlen a kérdés feltevése: nem tartanak-e az államfő-választással, a helyhatósági választással egyidejűleg rendkívüli parlamenti választást is.
A téma közvéleménybe ültetésének van egy egyszerű módszere, szabálya, mely a Szerb Haladó Párt által fémjelzett hatalmi felállás ideje óta minden egyes alkalommal lejátszódik. A párt elnökét körülvevő legközelebbi munkatársak egyike-másika csak úgy „teljesen véletlenül” kijelenti, hogy bizony nem ártana rendkívüli megmérettetést tartani. Sohasem a párt vezetője az, aki szavazást akar, mindig csak a körülötte tevékenykedő politikusok. Aztán egy ideig tart a nyilvánosság lázmérése, a közvélemény pedig, természetesen, egyre gyengébb reakciót mutat az efféle témabedobásokra, immúnissá vált az elmúlt években rájuk. Közben a hatalmi pozíciókban lévő politikusok igyekeznek meggyőzni a pártelnököt a választások helyességéről, a pártelnök meg visszakozik és rendre nemet mond. Végül, képbe hozzák az ellenzéket, azt mondják, voltaképpen ők az elégedetlenek, ők akarják a választásokat, a hatalom csupán kegyes, ha rábólint azok megtartásának ötletére. A végkifejlet attól függ, hogy sikerül-e a választáspárti haladó hadnak meggyőzni a pártelnököt, vagy sem. Már több példa volt arra, hogy sikerült, s több példa volt arra, hogy nem. A kommunikációs játék végeredménye is mutatja tehát, hogy pont azoktól nem függ semmi sem, akik a legtöbbet beszélnek róla.
A napokban is született egy döntés. Egy határozott nem. Vagy mégsem annyira határozott? Olyan kijelentést is lehetett olvasni, hogy a párt elnökségi ülésén meghozott döntés sem biztos azért annyira. Majd a belgrádi helyhatósági választások kiírásakor lehetünk biztosak benne, hogy az idén már nem lesznek parlamenti választások, s inkább a megkezdett munka folytatása mellett döntöttek az illetékesek. Vagy akkor sem lesz biztos? Mi van, ha a pártelnökhöz közeliek köre őszre ismét jónak látja majd a választásokat? Mi lesz, ha az ellenzék kérésének éppen ekkor akar majd eleget tenni a hatalom? Tartanak vagy nem tartanak? Lesznek vagy nem lesznek?
