Minden dinár számít!

A területlapú támogatások kifizetésére vonatkozó kérvényeket, formanyomtatványokat már fogadják, de hogy mikor lesz csörgő pénz a gazdák kezében, azt nem tudja senki. Különben is, az a hektáronkénti 4000 dinár valamivel több, mint amennyi 1 mázsa műtrágyára vagy mondjuk egy vetési egység (zsák) hazai nemesítésű kukoricára, vagy 30 kilogramm szójavetőmagra elegendő! És akkor még nem is beszéltünk a méregdrága üzemanyagról, a növényvédő-szerekről, a gépek karbantartásáról… Már az ősszel is sokan hitelre vásároltak műtrágyát, vetőmagot, így lesz a tavaszi vetés előtt is. Talán terem annyi, hogy a gazdasági év végéig fedezni tudják a tartozásaikat. Most, ennyi csapadék után legalább reménykedni tud a gazda, hogy jobb lesz az idei év, mint a tavalyi.

A költségvetési törvény értelmében a mezőgazdasági támogatások kifizetését már február elején megkezdhették volna. Ez állítólag azért nem történt meg, mert a 2018. évre vonatkozó, idevágó „felsőbb szintű jogszabályt” nem egyeztették az államigazgatási szervekben. Hamarosan az is kiderülhet, hogy kinek a hibája, mulasztása miatt nem kezdték előbb a termelők iránti járandóságok kifizetését. Persze, ezért packát nem kap senki! Mert úgyis idejében elvégzik a gazdák a legnagyobb és legfontosabb munkát – a tavaszi vetést! Jól tudják ezt fönt: önerőből is megteszi a gazda, még akkor is, ha nem marad neki még betevő falatra sem! Amint felszárad a talaj, azonnal be fog népesedni a határ. Akkor már nem lesz téma a támogatás, meg az aszálykár, meg az, hogy nincs térítményes üzemanyag, meg nem csökkentették az adót, a vízlecsapolási illetéket…

A minap az államkincstár újvidéki kirendeltségében jártam. Nem, nem a területalapú támogatás folyósításának a kezdete iránt érdeklődtem, hanem a tavalyi évről hátramaradt adómat fizettem be. Mert eddig nem volt rávaló! Még az adóra sem! Pedig már itt a vetés! Mivel azonban megkezdték a támogatások kifizetéséhez szolgáló űrlapok kiosztását – én is sorba álltam. Mert minden dinár számít! De nem csak én. Sokan mások is! Én még soha nem hallottam, hogy a gazdák közül bárki „elfelejtette” vagy nem igényelte volna az említett 4 ezer dinárt. Alaposan leszegényedett a gazdatársadalom. Azok a 80, meg 100 holdasok is! Nemcsak a tavalyi katasztrofális aszály miatt, hanem azért is, mert hatalmas a jövedelemátömlesztés ebből az ágazatból a kereskedelembe, no meg más szférákba – kiváltságos zsebekbe! Ilyen körülmények között sokan a tavaszi vetés csendes bojkottja mellett döntöttek, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy szigorúan korlátozzák a talajművelést és az agrotechnikai eljárásokat.

Nálunk a területalapú támogatás sajátos példája a gazdatársadalom leszegényítésének, semmibe vételének, lezüllesztésének. Legelőször a hektáronkénti támogatásokat 14 ezerről 12 500 dinárra faragták le, majd tovább szorítottak a gazdák nadrágszíján, amikor mindössze 4000 dinárra zsugorították az alamizsnának is nehezen nevezhető juttatást, és az sem mellékes, hogy 100 hektárról 20-ra faragták le a területet, amelyre kérhető. Az már senkit sem érdekli, hogy az Európai Unióban 150–300 euró a területalapú támogatás, még akkor sem, ha tudjuk, hova, merre igyekszünk. Azt mondják, a gazdák bírják ki, amíg nem érünk oda, az EU-ba. Igen, de addig élni kell valamiből. És egyébként is az elmúlt 30 évben már milliószor elhangzott: „csak még egy kicsit, és jobb lesz”. És valóban: nekik – máris jobb! Mindegy, hogy a jobb- vagy a baloldalon állnak!

Okosan dolgoznak. A támogatások szintje nálunk valójában nulla megterhelést jelent az államkasszának! Majd csak akkor kezdik fizetgetni, amikor a rengeteg műtrágyára, permetszerre, vetőmagra, üzemanyagra, pótalkatrészekre fizetendő 20 százalékos általános forgalmi adó megérkezik az állam számlájára. Ebből valamicskét visszaforgatnak a gazdáknak. Tavaly valaki kiszámította, hogy a gazdák éves szinten csak permetszerekre 20 millió eurót költenek el, ami azt jelenti, hogy az áfa csupán ebből a forrásból – 4 millió eurónak megfelelő dinárösszeg! Aranytojást tojó tyúk a gazda! Minek is tennék tönkre!? Hagyni kell, dolgozzon! Amíg nem fárad bele.