És mégis ők tízen fognak győzni. Ez már most borítékolható.
A fenti két rövid mondat alapján az Olvasó esetleg azt gondolhatná, hogy az alábbiakban egy olcsó kalandfilmről vagy G.I. Joe-féle rajzfilmről lesz szó, amelyben még akkor is mindig a jók győznek, ha az „ellenség” elsöprő többségben van.
Nos, ezúttal jelenünkről, pontosabban az elfogyasztott elektromos energia árának megfizet(tet)éséről van szó.
A média ugyanis éppen a napokban szellőztette meg az egyáltalán nem szokatlan hírt, hogy 2015 végén a polgárok igen jelentős tömege, pontosabban 80 ezer háztartás összesen 12,3 milliárd dinárral tartozott a szerbiai villanygazdaságnak. A közvállalat pedig ráunt a saját pénzéért való könyörgésre, s az egész ügyet át szándékozza adni a magánvégrehajtóknak, akik meglehetősen rövid idő alatt igen eredményesen működtek, s éppen ezért osztatlanul rossz hírük van.
A feledékeny, pénzzavarban levő, vagy magukat a törvény felett képzelő polgárokat esetleg futószalagon érhetik a kellemetlen meglepetések. A villanygazdaság ugyanis már postakész állapotba hozta a kikapcsolást megelőző figyelmeztetéseket, s ha erre a legfelsőbb politikai csúcs is rábólint, hamarosan igen sok ház és lakás borul tartósan sötétségbe. Ez azonban nem minden. Az áramszolgáltatás megvonásával a „drótosok” nem elégednek meg, hiszen mindenképpen be szándékozzák hajtani a kinnlevőségüket. S itt jönnek a képbe a végrehajtók, akik az adósság fejében kíméletlenül lefoglalják, később pedig el is viszik az értékesebb háztartási gépeket. Az még csak hagyján, ha rekvirálják a tévékészüléket, hiszen áram nélkül nem több egy porfogónál, de ha az adós alól kihúzzák az ágyát, igen érzékeny csapást mérhetnek az apára, anyára és a gyerekekre.
Valljuk be őszintén, hogy mi, akik minden hónapban, ha nem is lelkesen, de kényszerű kötelességből befizetjük a szükséges összeget, nem fogunk fájó szívvel gondolni az adósokra. Hiszen amit elfogyasztunk, annak ára van, és meg kell fizetni Ez igen nagy részben Vajdaságra vonatkozik. A nyilvánosságra hozott és az egész Szerbiára vonatkozó adatok szerint ugyanis a tartományunkban élők az összeg 17 százalékával tartoznak. A „maradék” negatív egyenleg a Száván túli területre vonatkozik.
Ennek az egész adósságstorynak azonban van más vetülete is. Sokan ugyanis évek óta nem fizetik az áramot. Abban bíznak, hogy az Elektro(-vojvodina, -šumadija...) egy év múlva sem fogja őket lekapcsolni, s addigra elévül az adósság. Nem ritkán ez meg is történik, tehát velünk ellentétben ők járnak jól.
A másik, vérlázító tény, hogy az állam tulajdonában levő gyárak és vállalatok milliárdos adósságot halmoztak fel, mégsem éri őket semmilyen hátrány. A kimutatás szerint ugyanis ennek a szégyenteljes top-listának az első tíz helyét elfoglaló cégek kereken tízmilliárd dinárral tartoznak. Aligha hihető, hogy hozzájuk is betérnek a villanyszerelők, hogy kikapcsolják az áramot, majd jönnének a végrehajtók és elvinnék a vezérigazgató íróasztalát (vagy a reprezentációs italkészletét). Ők szinte bármit megtehetnek, mint Romániában a medvék, hiszen az állam védelme alatt állnak.
A kérdés csupán az, hogy ki fogja helyettük kifizetni a sok milliárd dinárt kitevő összeget, amely minden bizonnyal hiányozni fog a villanygazdaság költségvetéséből?
Alulírott sem gondolta komolyan az általa feltett iménti kérdést, hiszen a válasz már nagyon sok éve ismert: Szerbiának az áram árát tisztességesen és idejében törlesztő polgárai.
Mert ők tízen csak így győzhetnek a sok tízezer ellen.
