Nyakunkon az újév, s ilyenkor, immár hagyományosan, a kisebb-nagyobb városok (központja) fényárba borul. A vezetők igyekeznek minél pompásabbá tenni a vezetésükre bízott utcákat, tereket, s általában nem garasoskodnak. Ők már jó előre tudják, hogy ki fogja felszerelni a fényforrásokat, de a törvény értelmében kötelesek kiírni a közbeszerzési pályázatot. Erre bárki jelentkezhet, aki eleget tesz a feltételeknek, de még hozzávetőleg sem biztos, hogy az illetékesek akár bele is lapoznak a pályázati anyagba. Legalábbis erre lehet következtetni a legfrissebb gyakorlatból.
A megrendelők az idén is igen alaposak és körültekintők voltak, hiszen – például Belgrád és Szendrő (Smederevo) vezetése – még az igényelt izzókról készült képeket is közzétette, hogy a pályázóknak ne legyen kétségük afelől, melyik gyártó termékeivel vehetnek részt ebben a – látszólagos – versenyben. A fővárosiak egy görög üzem termékeit kérték, amelyeknek a behozatalával csupán az a vállalkozás foglalkozik, amelyet végül győztesnek kiáltottak ki, s amennyiben elvégzi a munkát, több mint 110 millió dinárt kaszálhat.
A pályázatban igen részletes követelményeket állítottak. Mi több, még azt is meghatározták, hogy a pályázó mekkora rakterülettel köteles rendelkezni, és milyen típusú gépjárművet használjon. Hogy az utóbbinak milyen jelentősége van egy díszkivilágítás létrehozásánál, azt senki sem tudja. Érdekes egybeesés, de ugyanez a cég nyert Szendrőn is.
Újvidéken még inkább kilóg a lóláb. A pályázatot ugyanis a felszámolás alatt álló Városépítési Intézet tette közzé. Az ő kiírásukra nemcsak a stikában kiszemelt (s nyilvánvalóan „lezsírozott”) jelölt jelentkezett, de az elbírálók kevés töprengés után elutasították az „ellenlábast”, mert „nem nyújtott be garanciát a pályamű komolyságát illetően”.
A valjevói kivilágítás felszerelésére ugyanaz a cég jelentkezett, amely a fővárosban és a Duna-parti városban is igényt tartott a munkára. Az már természetesnek tekinthető, hogy a város vezetői hajszálra ugyanazokat a feltételeket szabták meg, amelyeket Belgrád és Szendrő potentátjai.
A közbeszerzések feltételeinek átláthatóságával foglalkozó Transparentnosti Srbija szervezet az elmondottakkal kapcsolatban ugyan felemelte a hangját, és abbéli fenntartását fejezte ki, hogy az egész eljárás – esetleg – akár gyanúsnak is nevezhető, de komolyabb lépések megtételére nincs lehetősége. Márpedig aligha valószínű, hogy a városok, amelyek „véletlenül” ugyanannak a magáncégnek adták a munkát, komolyan veszik a figyelmeztetést. Pedig nem ártana, hiszen nem kis összegről, pontosabban több millióról, vagy – mint Belgrád esetében – százmilliós nagyságrendről beszélhetünk.
Egyébként a Közbeszerzésről szóló törvény egyértelműen leszögezi, hogy a pályáztató egyetlen érdeklődő számára sem biztosíthat előnyt, és nem szabhat olyan feltételeket, amelyekből arra lehet következtetni, hogy lényegében egy bizonyos pályázóra „szabták”.
Ennek az akár flancolásnak is nevezhető nagyvonalúságnak van másik vetülete is. Közismert tény, hogy az állami gyógyszertárak a csőd szélén állnak, a kórházakban is komoly fennakadások vannak a betegek ellátásában, mivel ilyenkor, év vége felé, minden évben megismétlődik a krónikus pénzhiány. Például a szabadkai kórházban újévig csak a sürgős beavatkozásokat végzik el, mert a vérminták elemzéséhez szükséges reagensek már elfogytak, utánpótlás biztosítására pedig nincs pénz. Éppen ezért nem nevezhető véletlennek vagy polgári hőbörgésnek a szendrői lakosok egy csoportjának kezdeményezése. Ők ugyanis az interneten aláírásgyűjtésbe kezdtek, amivel azt szeretnék elérni, hogy a díszkivilágításra költendő csaknem 100.000 eurót a kórház javára fordítsa a város vezetősége. Borítékolni lehet, hogy ez meddő próbálkozás lesz, hiszen a pályázatok lezajlottak, mégpedig olyan formában, hogy legtöbb helyen csupán a (majdani) nyertes cég neve hiányzott a feltételek közül.
