Szinte nem múlik el hónap, hogy a legnagyobb példányszámú fővárosi (ellenzéki) napilap ne derítene fényt – enyhén szólva – visszásságokra a szocialisták vezette Srbijagasban. Ezek a problematikus „húzások” kivétel nélkül a csapnivaló ügyviteli döntések kategóriájába sorolhatók, s folyamatosan duzzasztják a közvállalat amúgy is tetemes veszteségét.
A legújabb „gyöngyszem” Grocka gázvezetékének a kiépítése, amely valakinek igen szép pénzt hoz, de ugyanilyen szép pénzt a legvégén kivesz az adófizetők zsebéből.
Arról van szó ugyanis, hogy a Srbijagas és Grocka akkori első emberre 2012-ben, a szokásos fenséges körülmények között aláírta a szerződést, miszerint egy magánvállalkozó 2014 végéig kiépíti az 590 kilométeres gázhálózatot, s ezért 29 millió euró dinárellenértékét fogja kapni. Annak ellenére azonban, hogy a munkálatok meglehetősen nyögvenyelősen haladtak, Bajatović, a Srbijagas első embere bianco váltokkal felhatalmazta a kivitelezőt, hogy ha minden hónap 10-éig nem kapja meg a havi pénzét, joga van érvényesíteni a megfelelő váltót. Tekintet nélkül a munkálatok ütemtervének betartására vagy elhanyagolására. Ennek alapján a magánvállalkozó 16,5 millió euró ellenértékét lehívta, pedig a kitűzött határidőig a munkálatoknak csak az ötödét végezte el, pontosabban 110 kilométernyi gázvezetéket fektetett le.
Az is szembetűnő, hogy a beruházó, vagyis a közvállalat azt sem tartotta fontosnak, hogy az ilyen késés ellen „megvédje” magát. Köztudomású ugyanis, hogy a szóban forgóhoz hasonló szerződésekben feltüntetik a kötbér összegét is arra az esetre, ha a kivitelező a saját hibájából nem végzi el a rá bízott munkát. Ez esetben a beruházó ezt vagy nem tartotta fontosnak, vagy már előre tudta, hogy a munkálatok befejezésére kitűzött határidőt a privát nem fogja betartani, tehát nem kellene kellemetlen helyzetbe hozni. Ezen a ponton azt is jó volna tudni, hogy a kivitelező cég tulajdonosa milyen magas politikai szinten kinek a kicsodája.
Egyébként a kifizetett összeg jogossága is meglehetősen vitás, hiszen az elvégzett munka alapján nem 16,5, hanem csak 5 millió euró járt volna. A beavatottak azt is valószínűnek tartják, hogy a további 12,5 millió is átvándorol a magánvállalkozó számlájára, de a Srbijagas felügyelőbizottságának néhány tagja nem bírta ki szó nélkül, és a helyzetről tájékoztatta a kormányt, amely azonnal leállíttatott mindenféle kifizetést. Pedig a két fél időközben egy, a szerződéshez csatolt függelékkel 2018 végére tolta ki a munkálatok befejezésének végső időpontját.
Tudjuk, hogy nem ez az első (és nem is az utolsó) ilyen eset. Feltűnő azonban, hogy a Srbijagas igazgatója bármilyen kárt okoz az államnak és az adófizető polgároknak, szilárdan tartja a közvállalatban bebetonozott pozícióját. Pedig egy évvel ezelőtt a miniszterelnök dörgedelmes nyilatkozatban figyelmeztette a közvállalatok vezetőit arra, hogy (tavaly) június végéig hozzák rendbe a rájuk bízott cég ügyvitelét, különben repülnek! Ismeretes, hogy azóta senkinek sem volt szüksége szárnyakra, pedig a Srbijagasnak már több mint százmilliárd dinárra növekedett a vesztesége. És ez csak növekedni fog, mert a szóban forgó grockai ügyletre a beruházó bankhitelt vett fel, amelynek visszafizetésére a kormány vállalt garanciát.
Hiába mennek tehát veszendőbe a milliárdok, mindenki, de főleg a szocialista párt tartományi bizottságának elnöke, továbbra is a helyén marad.
Ki érti ezt?
