Tomislav Nikolić államfőnek május 31-én lejár ötéves mandátuma. Olyan helyzet korábban Szerbiában még nem fordult elő, hogy az államfői tisztségbe ezt követően az addigi kormányfő lépett volna, de az elnökválasztás éppen egy ilyen eredményt hozott: Aleksandar Vučićnak kell átvennie az államfői teendőket korábbi párttársától. Most már csak az a kérdés, hogy mikor. Az utóbbi hetekben mintha még az ezzel kapcsolatos találgatások is alábbhagytak volna, mintha nem lenne eléggé érdekes és fontos kérdés egy ország politikai színterén, hogy pontosan hogyan és mikor történik meg az „elnökcsere”. Ennek a kérdésnek pedig van egy további dimenziója is: ha az addigi kormányfő hirtelen elnökké lép elő, akkor ki lesz helyette a kormányfő? A miniszterelnöki tisztség sem számít éppen egy elhanyagolható kategóriának egy-egy állam hatalmi felállásában, Szerbiában pont ez a funkció bír a legnagyobb jelentőséggel döntéshozási ereje okán.
A törvény, sajnos, nem eléggé pontos arra vonatkozóan, hogy mikor is kell az új elnöknek elfoglalnia bársonyszékét. Nincsen olyan előírás, amely meghatározná, hogy a megválasztott elnöknek milyen határidőn belül kellene letennie a hivatali esküt és megkezdenie ötéves mandátumát. Annak tekintetében pontosak a definíciók, hogy mikor jár le az előző elnök mandátuma, s ez a dátum május 31. – az eskütétel utáni öt év leteltének ideje. A hatalmi körökből érkezett legutóbbi kijelentések szerint Vučić „minden bizonnyal május 31-e után teszi majd le az esküt”. Amikor ez megtörténik, akkor az új államfő egyeztetésre szólítja majd – Maja Gojković parlamenti elnök elképzelése és bejelentése szerint – a képviselőházban jelen lévő pártok frakcióvezetőit annak érdekében, hogy kiderüljön, stabil-e a meglévő parlamenti többség, s ki az a személy, akire az új államfő rábízhatja a kormány létrehozását. A hazai politikai folyamatok ismerői számára ebből minden kiviláglik: ez az eskütétel és kormányfő-választás eltarthat egy hétig meg egy hónapig is…
Hogy mindez miért nem tartja az indokolt mértékben lázban a közvéleményt, arra valószínűleg két egyszerű választ lehet adni. Az egyik, hogy a választás lezajlott, a Szerb Haladó Párt jelöltje megnyerte a megmérettetést, ugyanaz a politikai párt számít legerősebbnek a kormányon belül is, vagyis forradalmian új politikai fordulatokra nem lehet számítani, akárkit válasszanak is leendő miniszterelnöknek. A másik: egy politikai értelemben déjà vu időszak elé nézünk, amikor az államfő lesz a legmeghatározóbb politikai figura, a kormányfő pedig csakis olyan személy lehet, aki teljes mértékben alárendeli magát az államfő akaratának és politikai programjának, célkitűzéseinek. Boris Tadić tisztsége alatt láthattuk már efféle forgatókönyv megvalósulását, Mirko Cvetković korábbi kormányfőt aligha nevezte valaki is a politikai establishment vezéregyéniségének. Bárki is legyen a következő kormány elnöke, kétségkívül nem ő lesz a szerbiai „dolgok alakulásának” megmondhatója.
Kevesen vonják kétségbe, hogy Vučić lesz az, aki meghatározza a kormányfő személyét. Legfeljebb annak kapcsán fogalmazódhatnak meg tippek, hogy milyen gondolati síkon közelíti meg e problémát a jelenlegi kormányfő, s ismertebb személyt választ, ismeretlenebb szakértőt, politikai retorikában jártas, vagy inkább gazdasági témákban utazó személyt részesít-e töprengései során előnyben. Különféle nevek merültek már fel: Ivica Dačićé, akinek a támogatása jól jött az elnökválasztás kampánya során, Dušan Vujovićé, aki amolyan Cvetković-féle „nem avatkozom bele a politikába” álláspontot képviselhetne miniszterelnökként, Nikola Selakovićé, aki már jó ideje félre téve érezheti magát igazságügyi miniszteri funkciójának elvesztése óta. Egy biztos, Vučićot nem fogja érdekelni, köthető-e botrány az illető nevéhez vagy sem, tudja-e a nyilvánosság, hogy az illető a legjobb barátjainak egyike – Bratislav Gašić esetét elég figyelembe vennünk. Ugyanakkor a haladók első embere hajlamos váratlan döntések meghozására is: Lazar Krstić volt pénzügyminiszter kinevezésének esete.
S hogy felül tudja-e múlni az új államfő elődje teljesítményét? Nem lesz nehéz dolga. Nikolić reputációjának nem tett jót a közösségi hálózatokról tett kijelentés, a számtalan kiosztott állami kitüntetés, a régióbeli stabilitást veszélyeztető egy-két álláspont, de a nejének alapítványa körüli hercehurca sem. Megtörténhet hát, hogy Vučić kormányfői utódjának kinevezését követően egyszerűen hátradőlhet, s távirányítóval a kezében élvezheti az előtte álló időszakot.
Persze az is lehet, hogy valamilyen megfontolásból mégis inkább választások mellett dönt majd az idén, jövőre, vagy bármelyik azután következő pillanatban…
