Kevesebb mint egy hónap alatt két nyolcéves kislány halt meg azért, mert itthon nem tudták őket meggyógyítani, külföldön meg nem finanszírozták a gyógykezelésüket. Szerbiában legalább még hét gyermek vár szívátültetésre, másik hét pedig Batten-kórtól szenved, és ki tudja még hány csöppséget nem tudnak itthon gyógykezelni, akik mind abban reménykednek, hogy a politikusok beváltják ígéreteiket, de a Köztársasági Egészségbiztosítási Alap módosított szabályzata, amely előirányozná a gyermekek külföldi gyógykezelését, még mindig nem került a kormány elé. A szabályzat módosítása után a súlyosan beteg gyermekek számára végre lehetővé válna, hogy állami finanszírozásban külföldön keressenek gyógyulást, illetve lehetővé válna a 18 év alattiak külföldön történő szívátültetése is. Sajnos ez már nem segít a nyolcéves Tijanán, aki július 15-én, valamint a vele egykorú Zoján, aki a hét elején hunyt el. Tijanának új szívre lett volna szüksége, Zoja pedig Batten-kóros volt. Február 28-án, a ritka betegségek nemzetközi napján Slavica Đukić Dejanović egészségügyi miniszter ígéretet tett arra, hogy a Batten-kóros gyermekek 20 napon belül ingyen megkaphatják a gyermekek étkeztetésében elhanyagolhatatlan folyékony tápszert, ami támogatás nélkül havi 500 euróba kerül, de ez a mai napig nem történt meg. Tijana halálát követően pedig Dušan Milisavljević, a parlament egészségügyi bizottságának elnöke nyilatkozta azt, hogy a szabályzat elfogadásánál semmi sem fontosabb és előbbre való. Pedig úgy néz ki, minden más fontosabb és előbbre való, mint a gyermekeink egészsége, így előbbre való az, hogy új egészségügyi könyvecskékre költsék a biztosításból befolyó pénzt, mint hogy gyógyszert biztosítsanak a daganatos betegeknek, védőoltást a kisbabáknak vagy külföldre küldjék a szívátültetésre váró gyerekeket, mert hazánkban ilyet nem végeznek.
Ha a politikusaink a kormányátalakítási teendőik mellett egy kis időt találnának, és a szülők mellé állva jóváhagynák a szabályzat módosítását, sajnos akkor sem lenne miből külföldön gyógykezeltetni a beteg gyermekeket. A Köztársasági Egészségbiztosítási Alapból azonnal reagáltak Dušan Milisavljević bejelentésére, őszintén sajnálják a kicsi Tijanát, de, akár elfogadják a politikusok a változásokat a szabályzatban, akár nem, az egészségbiztosítási alapnak nincs kerete a gyermekek külföldi gyógykezelésére, hisz 2013-ban 450 millió dinár lett erre a célra előirányozva. Tijana szüleinek egymillió dollárt kellett összegyűjteniük kislányuk houstoni szívátültetéséhez, amit kitartó munkával kikönyörögtek a jóakaró emberektől, de sajnos túl későn jutott ki külföldre a lány.
Zoja szülei tavaly megnyerték azt a pert, amit a Köztársasági Egészségbiztosítási Alap ellen indítottak, mert az egészségbiztosító nem hagyta jóvá, hogy a szülők külföldön gyógyíttassák beteg gyermeküket. Zoja édesanyjának a biztosítóban azt mondták: „Nem kifizetődő a gyermeket külföldi gyógykezelésre küldeni, ha úgyis meg fog halni”.
Szerintem sokkal egyszerűbb és olcsóbb lenne, ha senkit sem gyógyítanánk, nem költenénk orvosokra, gyógyszerekre, hiszen előbb vagy utóbb mindegyikünk meg fog halni. Egészségügyi minisztériumra, sőt miniszterre sem lenne szükségünk, de egészségbiztosítási alapra sem, s ezzel vagyonokat tudnánk megspórolni. Sokkal egyszerűbb lenne az életünk, ha nem kellene reménykednünk. Nem kellene hinnünk abban, hogy amit a politikusok egy gyenge pillanatukban megígérnek, azt be is fogják tartani. Abban sem, hogy a könnyelműen ígérgető politikusokat a sajtó felelősségre vonja, a polgárok pedig megbüntetik őket a be nem váltott ígéreteik miatt a következő választásokon. Sokkal egyszerűbb lenne feladni a harcot, legyinteni egyet, mint ahogyan a politikusaink teszik, és hagyni meghalni a beteg csöppségeket.
Szerencsére emberek vagyunk és nem így cselekszünk. Emberek vagyunk és segítünk.
Arra biztatok minden szülőt, kinek beteg gyermeke van, hogy forduljon a nyilvánossághoz, ne szégyelljenek kérni, mert csakis az emberiességben bízhatnak. Téged pedig Olvasóm arra buzdítalak, hogy gondold át, le tudsz-e mondani akár egy kenyér áráról, amit be tudnál fizetni egy beteg gyermek számlájára, amivel megmentheted vagy legalább elviselhetőbbé teszed az életét. Nekünk embereknek pedig határtalan kitartást, erős akaratot kérek, hogy a politikusainkra is rákényszerítsük az emberséget, a szolidaritást, hogy ne csak ígérgessenek, hanem azon dolgozzanak, hogy az ország egészségügyét olyan szintre emeljék, ahol emberként kezelik mind az egészségügyben dolgozókat, mind a betegeket.
