Az árvízhelyzet ideje alatt elkövetett pánikkeltési kísérlet miatt három szerbiai állampolgár több mint egy hetet töltött előzetes letartóztatásban. A gyanú szerint I. M., K. M. és P. P. az Obrenovacon talált áldozatok számáról a Facebook-profiljukon május 18-án közzétett hamis adatokkal pánikot kíséreltek meg kelteni a közösségi oldalon. A gyanúsítottakat múlt csütörtökön a belgrádi felső bíróság döntése alapján kiengedték, és szabadlábon védekezhetnek.
A Büntetőtörvénykönyv 343. szakaszában a következőképpen határozza meg a pánikkeltés és rendbontás bűncselekményt: „Aki álhírek vagy hamis állítások közlésével vagy terjesztésével pánikot kelt, vagy nagyobb mértékben megsérti a közrendet és nyugalmat, vagy meghiúsítja vagy gátolja az állami szervek vagy közhatalmi jogosítvány alapján eljáró szervezetek határozatainak és intézkedéseinek a végrehajtását, három hónaptól három évig
terjedő börtönbüntetéssel és pénzbüntetéssel büntetendő.”
A törvényszakasz második bekezdése – amely a fenti három személyre is vonatkozik – előírja, hogy „[h]a az 1. bekezdés szerinti cselekményt tömegtájékoztatási vagy más hasonló eszköz útján vagy nyilvános összejövetelen követte el, az elkövető hat hónaptól öt évig terjedő börtönbüntetéssel büntetendő”.
Annak ellenére, hogy a bűncselekmény meglétéhez a Btk. feltételezi a következmény létrejöttét (pánikot kelt!), az ügyészség értelmezése szerint elegendő közzétenni az adott információkat ahhoz, hogy fennálljon a gyanú a bűncselekmény elkövetéséről. Rodoljub Šabić, a közhasznú információk biztosa szerint a gyanú meglétének valós, nem pedig feltételezett következményeken kell alapulnia. Hasonlóan vélekedik Saša Janković köztársasági ombudsman is, aki szerint csak abban az esetben beszélhetünk pánikkeltésről, ha az be is következett, a bűncselekmény meglétéhez nem elegendő, hogy pánik keletkezhetett volna.
Az ügy kapcsán a legelső kérdés a közösségi oldalak természetére vonatkozik. Kétségtelen, hogy az árvíz ideje alatt a közösségi oldalakon számos téves információ, rémisztő adat, eldramatizált történet látott napvilágot. Mint egyébként is. Tény, hogy ezeken az oldalakon rengeteg szöveg, kép- és hanganyag található, a hírek nagy hányada leellenőrizetlen, sokszor szándékosan eltúlzott, gyakran találni tréfálkozást, nem kevésbé vannak jelen sületlenségek is. Fontos hangsúlyozni, hogy egy Facebook-profil sohasem teljesen nyilvános, hanem csak az ismerősei kísérhetik figyelemmel valakinek az üzenőfali bejegyzéseit és posztolásait. Egy átlag Facebook-profilnak 200–300 ismerőse lehet. Ha valaki akár tudatlanságból, akár szenzációhajhászási vágyból is téves adatot tesz közzé, nagyon kicsi az esély arra, hogy (téves) állításának széles körökben pánikkeltő hatása legyen.
Hagyni kell, hogy az illetékes szervek végezzék a dolgukat, mégis kissé furcsának találom a bűnüldöző szervek hozzáállását, hogy valakiket a privát közösségi profiljukon közzétett téves információk miatt előzetes letartóztatásba helyeznek, miközben bulvárlapok egész sora közölt nem kevésbé drámai és eltúlzott adatokat, s riogat folyamatosan a legkülönfélébb vésszel, úgy, hogy közben az illetékeseiknek a haja szála sem görbül. A szelektív igazságszolgáltatás nagymértékben csökkentheti az emberek igazságügybe vetett hitét, ahonnan egyenes út vezet a jogbizonytalanságba.
A következő kérdés, amely az eset kapcsán felmerül, az, hogy vajon mi lehet az oka annak, hogy az emberek találgatni kezdtek, és hamis adatokat tettek közzé. A kormány válságstábjának május 16-ai ülése, amelyet élőben közvetített a televízió, válasz lehet erre a kérdésre. Ezen az ülésen többek között elhangzott, hogy „jelentős áldozataink vannak; a számadatokról és minden másról addig nem beszélünk, amíg a helyzet nem rendeződik”, szó esett „nagy veszteségekről a technikában”, mint hallhattuk „senki sem mutathatja meg önöknek a képeket, mert az újságírókat nem engedtük oda a hihetetlen helyzetek miatt… amelyek egyszerűen nem embernek valók”, megtudhattuk, hogy „Szerbia történelmében ilyen még nem történt, soha ekkora katasztrófa még nem szakadt az országra”, és „ami előttünk van, rosszabb annál, ami volt”.
Kell ezek után csodálkozni azon, hogy az emberek „eltúlozták” a helyzet ecsetelését egymás közt, és „túllicitálták” az elhunytak számát? Amennyiben az illetékesek eltitkolják a releváns adatokat, magától értetődik, hogy a polgárok találgatásokba bocsátkoznak. A legjobb megoldás a pánikkeltés, a téves információk áramlása, és nem kevésbé az illetékes szervek állításaival szembeni kételkedés ellen a nyilvánosság. Pontos és időben közzétett adatok hiányában az emberek törvényszerűen találgatni kezdenek, összeesküvés-elméleteket szőnek, alternatív valóságot teremtenek. A hiteles adatok megléte hitelteleníti az álhíreket. Ahogyan Saša Janković polgári jogvédő mondja: „Amikor a polgárok keveslik a hihető információkat, információs vákuum keletkezik, és ebbe a térbe bárki beléphet. Az állam nem törekszik arra, hogy ezt a teret azonnali és pontos adatokkal töltse meg, amelyek lényegtelenné tennék a félretájékoztatást, hanem a problémát úgy igyekszik megoldani, hogy megakadályozza a neki nem tetsző gondolatok és elképzelések terjedését. Ez egyben tiltott és téves hozzáállás is.”
