Sok évvel ezelőtt egy jó haverommal beszálltam a liftbe. Mindketten magyarként magyarul beszélgettünk. Amikor az egyik emeleten kinyílt az ajtó, és köszönés nélkül belépett egy hölgy, haverom szerbre váltott. Furcsán néztem rá, nem értettem miért teszi ezt, ugyanis nem a hölgynek kezdett udvarolni, hanem mi ketten folytattuk a diskurzust. Miután kiszálltunk a liftből, megkérdeztem tőle, miért nem beszélt hozzám magyarul, miután a hölgy megjelent. Azt válaszolta, hogy illemből, mert nem tudja, hogy a hölgy ismeri-e a nyelvünket. De miért gondolod azt, hogy az illető szerb volt, lehetett volna angol, francia, olasz, meg aztán mi köze egy vadidegennek ahhoz, hogy mi miről beszélgetünk, tettem fel az újabb kérdést. Erre csak azt tudta válaszolni, hogy Szerbiában élünk, és itt ezen a nyelven illik beszélni, ha egy helyen többen vagyunk.
Igen, Szerbiában, kisebbségben és örökös gátlásokkal. Különösen az úgynevezett végeken, ott, ahol már nagyon kevesen vagyunk, olyannyira, hogy már a nyelvünket sem merjük használni, sőt sokan már szégyenlik is. Meg aztán ne sértsük meg a szomszédot.
Van egy másik haverom, aki német, de tud magyarul, mert a felesége magyar. Különös, de megtanulta nyelvünket. Sokat utaztunk együtt, de soha sem beszélt magyar feleségével előttem magyarul. És nem azért, hogy én ne értsem meg miről társalognak, hanem azért, mert ők ezen a nyelven értekeznek. Az asszonyka némettanár. És azzal, hogy előttem a feleségével nem magyarul beszélt, hanem a számomra idegen német nyelven, egyáltalán nem sértett meg.
Dicséretes, hogy az MNT és politikai képviselőink nagy hangsúlyt fektetnek anyanyelvünk fennmaradására és életképességének megőrzésére. Legalábbis ez áll egyértelműen abban a programban, amelyet nemrég lapunk hasábjain olvashattam. És ez jó. Ugyanakkor nekünk is e kérdéshez másképpen kellene hozzáállnunk, mint kollégám. Mert ha én Szerbia fővárosában belépek egy liftbe, a bent levő szerb soha sem fog magyarra váltani, sem angolra, németre, franciára. És így van ez a világ minden részében. Vessük már le végre kishitű, kisebbségi beidegződésekből álló ködmönünket és használjuk nyelvünket szabadon!
