HETI KÖRKÉRDÉSÜNK
Mit jelent önnek a karácsony?
A karácsony történetét valószínűleg mindnyájan ismerjük, emlékeinkben ott dereng a gyermekkori karácsonyéjek varázslata, és ha szerencsések vagyunk, minden évben megérint bennünket ennek az ünnepnek a misztikuma, csodája, várakozással teli reménye, a szenteste meghitt csendessége, az éjféli mise harangzúgása, karácsony napjának öröme, a karácsonyfa alatti betlehemi jászol, a kedves ajándékok, a terített asztal és valami megfogalmazhatatlan boldogság. Ha még hó is beborítja a tájat ilyenkor, az maga a teljesség.
Sokan és sokféleképpen ünnepelünk. Vannak, akik Jézus születését várják, vannak, akik családi együttlétre vágyakoznak, mások a téli napfordulóra kacsingatva a nappalok hosszabbodásának örülnek, és a fényt köszöntik, megint mások egy rég vágyott ajándék megérkezésében reménykednek. Hogy ki hogyan ünnepel, és miben látja a decemberi ünnepkörnek a lényegét, függ a családi és a közösségi hagyományoktól, és függ a kortól, amelyben él, meg még sok minden mástól is. De talán legfőképpen magától az egyéntől függ.
Hogy meg tudom-e teremteni önmagamnak a boldogság kicsiny pillanatát, át tudom-e adni magam teljes egészében a várakozásnak és a szeretetnek, képes vagyok-e mélységében átélni a szépséget, amit a decemberi ünnepkör nyújt felém, és ami a karácsonnyal teljesedik ki, tőlem függ.
Évtizedekkel ezelőtt, amikor még apám és anyám, a nagyszülők, a nagybácsik és nagynénik készülődésének csak tanúi és kísérői voltunk mint gyerekek, ugyanígy vártuk és köszöntöttük a karácsonyt, mint ahogy ma, amikor már a mi feladatunk az ünnepi hangulat őrzése és átadása. Külsőségeiben lehet, hogy változott valamelyest a családi hagyományunk, de lényegében megmaradt olyannak, amilyenként otthonról hoztuk. Az együttlét öröme, meghitt melege, ízei, hangulatai, esti magába forduló csöndje és csodaváró misztikuma bennünk él. És igen, a vitatkozások, a pukkadások, hogy én nem így akartam, a szaladgálós napok és holtfáradt esték, hogy minden meglegyen, amivel örömet szerzek a másiknak, ezek is benne vannak a decemberi várakozásban.
Ahogy Pilinszky János írja: Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától.
Kétségtelen, hogy napjainkra az ajándékozás igen fontos velejárója lett, ennek ellenére a karácsony legtöbbünknél megmaradt eleven, élő, áldott ünnepnek. És amikor a boltok bezárnak, leáll az utcák forgalma, minden elcsendesedik, csak az ablak alatti léptek koppanása hallatszik néha, és az estéket a békés várakozás tölti be, alkalom adódik arra, hogy egymásra nézzünk, és meghalljuk az angyalok halk lépteit.
Tőlünk függ, hogy kinek nyitunk ajtót, hogy kit engedünk be belső csöndünkbe, hogy lehetőséget adunk-e önmagunknak a hazatalálásra.
