Nem tudom, hogy a Vajdaságban hány magyar civil szervezet létezik. A Vajdasági Magyar Civil Szövetség honlapján talált adat szerint csaknem negyven. Minden bizonnyal e lista nem teljes, és ahogy ez az életben lenni szokott ugyanúgy, ahogy a pártok, a civil szervezetek is létrejönnek, rövidebb-hosszabb ideig működnek, végül elmúlnak. Jellegükből kifolyólag, ezek az egyesületek ugyanis olyan társadalmi szervezetek, amelyek nonprofit módon, a kormányzattól függetlenül, önkéntes alapon a közjót szolgálják. Ezeknek a nem kormányzati szervezeteknek tehát elsősorban az a célja, hogy meghatározott területen a közhaszon érdekében ténykedjenek. Ha van rá pénzük. A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete minden bizonnyal az oktatással foglalkozik, a Vajdasági Nagycsaládosok Egyesületének Szövetsége a nagycsaládosokkal, az ő gondjaikkal, bajaikkal, a Temerini Kertbarátkör tagjainak érdeklődési központjában pedig a kertészet áll, no meg a borászat, nagyszabású borfesztiválokat szerveznek ugyanis, annak ellenére, hogy ez a község még egy kis túlzással sem nevezhető borvidéknek.
A félszáznyi civil szervezet között vannak, amelyek kiválóan működnek, rendszeresen és alaposan foglalkoznak saját témakörükkel, a médián és egyéb fórumokon át tartják a kapcsolatot a polgárokkal, vannak kevésbé sikeresek, és vannak számomra teljesen ismeretlenek.
És léteznek olyan civil szervezetek is, amelyeknek ugyan meghatározott az érdeklődési körük, többnyire mégsem azzal foglalkoznak. Például egy újvidéki környezetvédelmi nonprofit szervezet vezetőjét nem a Duna szennyezettsége érdekelte elsősorban, hanem a kilencvenes évek vezető politikusainak éltetése.
Civil mozgalmak alakulnak azzal a céllal is, hogy bomlasszanak. Mindenki emlékszik még arra a nonprofit szervezetre, amelyet egy szerb párt alapított. A magyar ajkú embereket azzal a céllal toborozta, hogy kijátszva a törvényt a nemzeti tanácsi választás során általuk ez a párt is jelen legyen a magyarokat érintő kérdések döntéshozatalakor. Ez a szervezet már nem létezik, legalábbis nincs a már említett listán, mivel azokat, akik e szekeret tolták, a párt cserbenhagyta, nem kapták meg a megígért önkormányzati, tartományi és köztársasági pozíciókat.
A mi civil szervezeteink még nem rendelkeznek túl nagy múlttal. Nem is rendelkezhetnek, hiszen sok évtizeden át meg sem alakulhattak. A világ egyik leghíresebb nemzetközi nonprofit szervezete, a WWF (Word Wildlife Fund) már a múlt század hatvanas éveinek kezdetétől törődik azzal, hogy megakadályozza élővilágunk nagyméretű csökkenését. Tíz évvel ezelőtti adattal rendelkezem, akkor a WWF 362 millió eurót fordított környezetvédelemre.
Ilyenkor az egyszerű ember mindig felteszi magának a kérdést, honnan egy profitot nem termelő egyesületnek ennyi pénze? A válasz egyszerű: támogatóktól. A támogatók egy része valószínűleg igen pénzes ember, a pénzes embereknek pedig önös érdekeik vannak, még akkor is, ha pénzüket humanitárius célokra fordítják.
Olvasom, hogy valószínűleg nálunk is hamarosan megalakul egy új civil mozgalom azzal a nem leplezett szándékkal, hogy a jelenlegi rendszert megreformálja, ugyanis ez a rendszer, az a közélet, amelynek része vagyunk, a fenyegetésre, megfélemlítésre, a munkahely elvesztésével való fenyegetésekre épül. Teljesen egyetértek azzal, hogy az a rendszer, amely erre épül, nem jó irányba halad. Engem csupán kissé az zavar, hogy azok az emberek, akik e mozgalmat megalapítani szándékoznak, nemrég még rendszerbeli emberek voltak. Ha ott, pozícióban nem tudtak a felsorolt rossz ellen bármit is tenni – mert azért mindenki tudja, hogy a megfélemlítés, a munkahely elvesztésével való fenyegetések nem új keletű jelenség –, akkor mit tudnak tenni nonprofit szervezetbe tömörülve, pénz nélkül.
Vagy a támogató már megvan? Határozott, nemes célkitűzéssel? És még csak a működési szabályzatot kell papírra vetni?
Lehet, csak félek, hogy a támogató, célja elérése után a támogatottakkal majd úgy bánik, mint az a bizonyos párt az említett civil szervezet vezető tagjaival.
