Csordás Árpád azok közé a szerencsés emberek közé tartozik, akinek a munkája egyben a hobbija is.
(Fotó: Ótos András)
Ő maga vallotta, miután 2001-ben átvette a Spartak-díjat, hogy már gyerekként újságíró szeretett volna lenni. Méghozzá sportújságíró! Ő maga is sportolt, de tekebíráskodásának köszönve lett sportújságíró. Egyszer ugyanis megkérték, hogy vigye be a szerkesztőségnek a mérkőzések eredményeit. Behozta, és itt ragadt. És aki egyszer az újságírásba csak egy kicsit is belekóstol, rettentő nehezen tud szabadulni tőle. Árpi nem is akart soha. Hetvenöt tavaszán már Zimonyból tudósította lapunkat az országos asztalitenisz-bajnokságról. Sikeres munkát végzett, és a sportrovat vezetője, Lépes László javasolta az akkori főszerkesztőnek, Kalapis Zoltánnak, hogy alkalmazzák a lapnál. Egy ideig tiszteletdíjasan dolgozott, majd ’75 őszén a röplabda EB-ről szóló tudósításaival sikeresen vizsgázott, és ugyanazon év november 1-jétől a Magyar Szó sportújságírójának mondhatta magát. Ma is az.
Sok irigye volt, mert sportújságíróként rengeteget utazhatott és rengeteget utazott is. Több mint kétszáz nemzetközi sportrendezvényen vett részt a világ 18 országában, ám ezeket az utazásokat korántsem lehetett turistautaknak nevezni, ahogy ezt az irigyek elképzelték. Főképp rohanásból, telefonálgatásból álltak. Persze, mindig akadt egy-két perc a nevezetességek megtekintésére, egy-egy fotóra, de Árpi igazi profi lévén, ezeket az élményeket sem titkolta el az olvasók elől.
A sporteseményekről tudósította a belgrádi, spliti, szarajevói, rijekai lapokat, írásait közölte a Nemzetközi Sportújságírók Szövetségének asztalitenisz közlönye, az Angol Asztalitenisz Szövetség lapja és sorolhatnánk még tovább. Egy alkalommal azt is elárulta, hogy kimondottan érdekli a sportstatisztika. Minden sporttal kapcsolatos adatot sajátos pedánssággal gyűjt, jegyez már hosszú évek során. Ha kell, ma is felüti saját sportlexikonát.
Negyven éve van a Magyar Szónál és mindig szívvel-lélekkel dolgozott. Elszántságban, munkabírásban, kitartásban, segítőkészségben példaképe lehet ifjú kollégáinknak. És abban is, hogy a munka, az újságírás taposómalma soha sem esett nehezére. Mert ahogy mondja, az, akinek a munkája egyben a hobbija is, soha sem fárad bele. Azt kívánom, hogy még sok évig űzd velünk együtt ezt a szép hobbit!
