Az innovációk a világ mozgatórugói. Szerbiának is van egy világraszóló innovációja: újgazdagok Mekkájává kíván válni. A recept egyszerű. Vegyél egy országot, persze csakis olyan jöhet számításba, amely nem az Egyesült Arab Emirátus szintjén van, valamint a folyamatos rablások miatt az embereknek csupán annyi megtakarított pénze van, hogy nem kell hitelt felvennie kenyérvásárlás esetén. Gazdasági világválság ide, vagy oda, adjunk a munkásembereknek 500 dináros RTV- és telefon-előfizetést, emeljük meg a villanyáram, a távfűtés meg minden lehetséges szolgáltatás árát és hagyjuk az eurót 100 dináros áron. Kell ez nekünk, mint kecskének a kés, de ne sírjunk, hiszen a kormány bácsi szerint a régióban nálunk a legalacsonyabbak az árak. Igen ám, csak elfejtette elmondani, hogy a szerbiai fizetések meg se közelítik a szomszédainkét. De, hogy még teljesebb legyen a parasztvakítás, folyton azzal ámítanak minket, hogy a szerbiai átlagfizetés 34 ezer dinár.
Ha belegondolunk, a belgrádiak esetében így lehet, bár kétségkívül nálunk is így van, csak annyit kell az átlagkereset elé biggyeszteni, hogy kéthavi. Raboljuk a népet, ahol érjük.
A közlekedésbiztonsági törvény megírói ismerték nyomorunkat rendesen, hát mi mást céloztak meg drákói – Európa-barát – jogszabály esetén, ha nem a zsebünket, hát a büntetések EU-mértékűek lettek. Érthető és logikus, hiszen inkább vezetek lassabban, mint nem eszek egy hétig, miközben duzzad az államkassza. Szép és jó is lenne, ha az európai integráció a fejekben is megtörtént volna, ha a dohányosok nem fújnák a füstöt a nemdohányzó arcába, ha nem dobnánk el a csikket, csokipapírt és egyéb szemetet lelkiismeret nélkül az utcán, ha nem használnánk minden kapubejárót nyilvános vizeldének és még sorolhatnánk. Így azonban történt a nagy semmi, aki eddig is betartotta a jogszabályokat az most is így tesz, akit pedig nem érdekelt, mennyire büntetik meg, ugyanúgy vezetett mint eddig. Természetesen a rend olykor éber őrei továbbra is meszeltek, ha valaki netalán a kórházba sietett, mert teszem hozzá haldoklott valakije, kénytelen volt türelmesen megvárnia míg kitöltik a papírokat, majd egy figyelmeztetés és egy befizetendő csekk kíséretében útjára engedni. Azonban úgy néz ki, hogy túlzottan is EU-konform lett a törvény, hiszen kiderült, hogy nincs elég hely a hazai büntetés-végrehajtási intézményekben. Gyorsan ki is találták, hogy a jövőben pénzbírság is fizethető azon legsúlyosabb közlekedési szabálysértések elkövetése miatt, amelyek esetében a törvény 15, illetve 45 napos börtönbüntetést irányoz elő.
Mint megjegyezték, elméletileg a törvény 330. szakaszából eredő kihágások után megfizettetett büntetések értéke az idei év első öt hónapjában több mint 430 millió dinárral duzzaszthatta volna az államkasszát. Ezen szabálysértések között szerepel többek között a vezetői engedély nélküli gépkocsivezetés, a lakott településen való 70 km/órás, a lakott településen kívüli 80 km/órás, illetve az iskolai zónákban előírt 60 km/órás sebességkorlátozás átlépése.
Nem fognak sokat keresni, hiszen még mindig többen vagyunk, akik nem tudunk 1000 eurós büntetést fizetni, míg azok, akik 20–30 ezer eurós limuzinokkal járkálnak, sohasem lesznek felelősségre vonva, de meg sem kottyan nekik az egy-két ezres büntetés. Sajnos nem nőttünk fel ahhoz, hogy a tudatunkig elérjen a jövedelemhez igazított büntetés fogalma. Minek is, amikor ebben a tekintélyelvű társadalomban az egyszerű munkásembernek az a dolga, hogy beletörődve nyomorába, eltartsa a felsőbb osztályokat. Nem maradt más, minthogy a kéthavi átlagfizetésünknek köszönhetően rácsok mögül bámuljuk, hogyan vásárolják meg az újgazdagok és azok csemetéi a szabadságukat, folytatva azt, amit abba sem hagytak: az újgazdagok Mekkájának megépítését.
