Miről szól Önnek a karácsony?
A családról, a meghitt együttlétről 79.0%
Az ajándékozásról, pénzköltésről 12.6%
Nem ünneplem a karácsonyt 8.4% Egy örökösen szerepjátszó világban az őszinteség szinte már vakmerőségnek számít.
A gyerekek még mernek nyíltan kimondani dolgokat, merik vállalni saját érzéseiket, de a fölnőttek világában már csupán rövid ideig megtűrt szabály az őszinteség. A költő által megfogalmazott „őszinte ember voltam”-kort elhagyva az ember észrevétlenül átlép egy hamis világba, és önmaga előtt is képmutatóvá válik.
Hogy kerül a csizma az asztalra? Vagyis miért az őszinteség jutott eszembe elsőre, amikor a feladatul kapott karácsonyi körkérdéshez írok néhány gondolatot? Nézem a honlapunkon a statisztikát… A választ adók 80 százaléka vallja azt, hogy számára a karácsony együttlétet, szeretetet jelent, 12 százaléka szerint a vásárlásról és az ajándékozásról szól, 8 százaléka nem ünnepli.
Mi történik? – teszem föl a kérdést önmagamnak. Ha hihetünk a statisztikának, akkor a naponta megtapasztalt élet csal meg bennünket. Hiszen már mindenszentek után elkezdődik a karácsonyi őrület. A reklámok és a csillogó kirakatok vásárlásra szólítanak. Az utcai árusoktól a bevásárlóközpontokig mindenütt az áru az úr. A kereskedelem rátelepszik a mindennapjainkra, és úton-útfélen azt látjuk, hogy az emberek egyik boltból ki, a másikba be. Vannak, akik már a jövő évi fizetésüket költik; kölcsönt vesznek föl, eladósodnak, hogy minél drágább ajándékot tegyenek a karácsonyfa alá. Pedig, pedig… a karácsony nem a pénzt jelenti, mondják ezt körkérdésünk válaszadói is, hiszen a családra, az együttlétre, a szeretetre adták legtöbben a voksukat.
Vagy hazudnak a számok? A vágyainkat fejezik ki? Nem a valóságot, hanem amit szeretnénk, amit jónak tartunk? Mert nyilván tudjuk mindannyian, hogy valami nem jó ebben a világban, és ezért vágyakozunk valami után, ami békésebb, csöndesebb, meghittebb, biztonságosabb… Áhítozunk a jóra. De pontosan érezzük, hogy az első karácsony óta nemigen változott a világ, nem mondhatjuk, hogy Jézus születése óta lélekben jobbak lettünk, odaadóbbak, önzetlenebbek. A történelmi korok és a társadalmi rendek változása nem hozta magával az ember jellemének minőségi változását. 2000 éve ugyanúgy egymásból élünk. Élősködünk a másikon. Ez az élet törvénye, mondják, tipord el, győzd le felebarátodat, mert a gyöngébb elveszik. Akik ezzel érvelnek, azt felejtik el csupán, hogy ez a kapitalizmus, a tőkés társadalmak törvénye, és nem annak a törvénye, aki miatt a karácsonyt ünnepeljük. Jézusra emlékezünk december 25-én. A karácsony a Megváltó születését jelzi, aki azért vállalta az emberi létet, hogy általa, áldozata által megtanuljuk a föltétel nélküli szeretetet. És úgy tűnik, a szeretetteljes élet iránti vágy ott van az emberben. Legalábbis a körkérdés válaszai kapcsán erre a következtetésre juthatunk. Mert ha őszinték a válaszok, akkor remélhetőleg egyre többen lesznek, akik a látszatélet ellen cselekednek, akik a való világnak kikiáltott álvilágról lerántják a leplet, és akik a karácsony megünneplését nem az ajándékvásárlásban látják, hanem az együtt töltött órák meghitt békéjében.
Jó kérdés volt ez a karácsonyra vonatkozó. Elgondolkodtató. Olyan, amelyet sokkal inkább önmagunknak kellene föltennünk és megválaszolnunk. Legalább az angyal előtt őszintén. Ahogy a Bibliában áll:
„Ne engedd a te szádnak, hogy bűnre kötelezze a testedet, és ne mondd az angyal előtt, tévedésből esett ez: hogy Isten a te beszéded miatt fel ne háborodjék, és el ne veszesse a te kezeid munkáját.” (Prédikátor 5/6)
