Ahogyan a munka nemesíti a lelket, a rossz munkahely meg csökkenti a munkamorált, úgy egy szigorúbb törvény inkább az üzletet lendíti fel, mintsem hogy megrendszabályozza a népet.
Ha egy jogszabály drákói szigorral igyekszik egyik napról a másikra megváltoztatni polgárai mentalitását, ahhoz hasonló, mint amikor az oviban nagy dádázással a sarokba küldjük a kisfiút, mert elvette a barátja játékát, miközben otthon az apuka megdicséri, hogy mennyire talpraesett. De teszem hozzá: a ködös meghatározások sem segítenek balkáni vezetési stílusunk megváltoztatásán, kiváltképp ha orwelli módra vannak egyenlőbbek az egyenlőnél. Mert ugyebár rendőrre, bíróra, politikusra nem érvényes – meg a felső 10 ezerre sem, amely talán 100 ezer, de ezt nem a törvény szabályozza, hanem a pénztárca, vagy az apuka: Tudod, kinek a fia vagyok én? Akkor most rendőrállam leszünk, vagy a „hatalmasok” állama – tehetjük fel mélázva a kérdést, miközben vízzel töltjük kétliteres műanyagpalackunkat, mert ugye az is kell, hogy le tudjuk mosni fényszórónkat és a rendszámtáblánkat, ha netalán sárosak lennének. Akik meg igazán sárosak, azok lehet inkább whiskyvel dolgoznak, mi pedig könnyen megválhatunk pénztárcánktól, vezetői engedélyünktől, szabadságunktól. Az igazi „üzletemberek” pénzt csinálnak a törvényhozásból is, ha nem másként, hát a nyilvánosság előtt nem beszélnek róla egész addig, míg hatályba nem lép. Minek is ismertetni, hiszen bevételi forrás a tudatlanság, de hiánycikk volt egy hete a fényvisszaverő mellény is, aminek köszönhetően úgy felszökött az ára, hogy vetekedett a NIS értékpapírjaival.
Kell a szigor, jó a szigor, integrálódunk az Unióba, csak hát a fizetéseink nem egyeznek meg az európai szabvánnyal. Rettegve számolom a Yugóban, az 5000 dináros büntetés fáj, a 60 ezer meg háromhavi keresetem, a mellettem piros jelzésen átviharzó Audi árából meg vehetnék egy szerény lakást. Ejha, rendszámunk csak egy számmal tér el, ha véletlenül elírja az őrszem, neki lesz igaza. Én meg boldog(talan) „Audi” tulajdonos, aki „nem” ment át a piroson. Vagy a rezsit nem fizetem, vagy a büntetést, de akkor meg ülhetek, vagy lapátolhatom a havat közmunkára ítélve. A priusz meg priusz, még akkor is, ha nekünk csak Yugónk van. A cégeket meg 2,5 millió dinárral megbüntethetik, amely elég nagy összeg ahhoz, hogy a szerbiai vállalatok kétharmada csődbe jusson. Befektetési tanácsadóm ötlete: építsünk börtönt!
Alkoholból még nincs zéró tolerancia, de részegen gyalog sem mehetünk haza (aludjunk a kocsmában?), mert kivonnak minket a forgalomból – elveszik a cipőnk? Hangosan nem lehet zenét hallgatni, de még a gyalogos fülében sem lehet fülhallgató, a telefont meg le kell rakni, ha átkelünk a zebrán. Leszabályoztak mindent, már csak a gondolatrendőrség hiányzik. Mi meg fizetni fogunk és fizetni, hiszen a korrupciót nem számolták fel, csak felemelték annak árait.
